Wikipédia

„Paolo Mantegazza” változatai közötti eltérés

olasz fiziológus, antropológus és író
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Új oldal, tartalma: „{{személy infobox}} '''Paolo Mantegazza''' (Monza, 1831. október 31. – San Terenzo, 1910. augusztus 28.) olasz fiziológus, antropológus és író. ==Életútja== Anyja, Laura Solera-Mantegazza, költői lelkületű, művelt nő volt, aki mindent elkövetett, hogy fiának kitűnő nevelést adjon.<ref>(V. ö. Mantegazza, La mia Mamma, Firenze 1893.)</ref> Pisában, Milánóban és Paviában orvostudományt tanult…”
(Nincs különbség)

A lap 2021. szeptember 2., 21:47-kori változata

Paolo Mantegazza (Monza, 1831. október 31. – San Terenzo, 1910. augusztus 28.) olasz fiziológus, antropológus és író.

Paolo Mantegazza
Született1831. október 31.[1][2][3][4]
Monza
Elhunyt1910. augusztus 28. (78 évesen)[1][2][4]
San Terenzo
Állampolgársága
SzüleiLaura Solera Mantegazza
Foglalkozása
  • antropológus
  • idegtudós
  • neurológus
  • sci-fi író
  • regényíró
  • biológus
  • politikus
  • orvos-író
  • fiziológus
  • egyetemi oktató
Tisztsége
  • Olasz Királyság szenátora
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870. december 5. – 1874. szeptember 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1874. november 23. – 1876. október 3.)
IskoláiPaviai Egyetem
KitüntetéseiOrder of Saints Maurice and Lazarus
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Mantegazza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Anyja, Laura Solera-Mantegazza, költői lelkületű, művelt nő volt, aki mindent elkövetett, hogy fiának kitűnő nevelést adjon.[5] Pisában, Milánóban és Paviában orvostudományt tanult és már 19 éves korában a lombardiai Akadémiához benyújtott értekezésével nagy feltűnést keltett a tudós világban. Paviában szerzett orvosi oklevelet. Családi bajai miatt utazni indult, s hosszasabb tanulmányutakrat tett Európa nagyobb államaiban, valamint Indiában és Amerikában. Párizsban időzése alatt írta Fisiologia del Piacere (10. kiad., Milanom 1891) c. művét, mely egyszerre előkelő helyet biztosított neki a tudományos világban. Argentínában és Paraguayban praktizált, majd miután Argentínában megnősült, visszatért Olaszországba és Milánóban telepedett meg 1858-ban mint orvos, de már 1860-ban a patológia tanárának hívták meg a paviai egyetemre, 1870-ban az embertan (antropológia) tanára lett Firenzében, ahol az első antropológiai és etnológiai olasz folyóiratot alapította. A politikai életben is tevékeny részt vett; 1865-1876 között tagja volt a képviselőháznak, 1876-ban szenátornak választották. Viviszekciós kísérletei miatt heves támadásokban részesítették. Igen sok útleírást és népszerű természettudományi és társadalmi munkát adott ki. Mantegazza nemcsak mint tudós fiziológus kiváló, hanem mint költő is előkelő helyet foglal el hazájában.

Önálló művei

Fiziológiai témájú írások

  • Fisiologia dell'amore (magyarul is: A szerelem élettana, ford. P. Zempléni Gy., Berlin, 1891)
  • Fisiologia del dolore (Milano, 1880)
  • Fisiologia dell'odio (u. o. 1882)
  • Fisiologia dell'uomo ammalato (u. o. 1862)
  • Gli amori degli uomini (u. o. 1886)
  • Igiene dell'amore (u. o. 1877)
  • Elementi d'igiene (u. o. 1878)
  • Fisonomia e mimica (u. o. 1883)
  • Le estasi umane (u. o. 1887)
  • Fisiologia della donna (u. o. 1894)
  • L'arte di maritarsi (magyarul is: A házasság művészete, Székesfehérvár, 1891)
  • L'arte di trovar marito (magyarul is: A férjhezmenés művészete, ford. Nyitray J. és Lyka K., Budapest, 1894)
  • L'arte di esser felici (Firenze, 1886)

Költői műve

  • Le leggende dei flori (magyarul is: Virágregék, ford. Warga Janka, Pécs, 1892)

Regényei

  • Un giorno a Madera (15. kiadás Firenze, 1895)
  • Upilio Falmali, domatore di belve (Milano, 1886)
  • Dio Ignoto (u. o. 1880)
  • Testa (ifj. irat. u. o. 1895)
  • Le glorie e le gioje del lavoro (magyarul is: A munka öröme és dicsősége, Kerékgyártó E. átdolgozásában. Budapest, 1890)

Útleírásai

  • Rio della Plata e Teneriffe (Milano, 1877)
  • India (u. o. 1880)
  • Studi sull'etnologia dell'India (u. o. 1886)
  • Viaggio in Lapponia (u. o. 1884)
  • Studi antropologici sui Lapponi (Firenze, 1880)
  • Ricordi di Spagna e dell'America spagnuola (Milano, 1894)

Egyéb művei

  • Il secolo tartufo (u. o. 1876)
  • Il secolo nevrosico (u. o. 1879)
  • Epicuro, saggio di una fisiologia del bello (u. o. 1894)
  • Dizionario delle cose belle (u. o. 1892)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  4. ↑ a b Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ (V. ö. Mantegazza, La mia Mamma, Firenze 1893.)

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paolo_Mantegazza&oldid=24184149”