„Csikamacu Monzaemon” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
 
30. sor:
Nem tudni pontosan, hol született, Ecsizen tartományt, illetve a Nagato tartománybeli Hagit szokás említeni. Apja, Szugimori Nobujosi az ecsizeni Macudaira [[daimjó]]-család orvosa volt. Csikamacu öccse is orvos lett, sőt maga Csikamacu is írt egy gyógyászati értekezést.
 
Abban az időben a daimjók orvosai automatikusan megkapták a [[szamuráj]] státust, Csikamacu apja azonban utóbb elvesztette hivatalát, és ''rónin''-ná vált. Valamikor 1664 és 1670 között [[Kiotó]]ba költöztek, itt Csikamacu néhány évig apródként szolgált egy arisztokrata háznál, és ekkoriban tette közzé első művét, egy [[haiku]]t. A következő feljegyzés az Ómi tartománybeli Csikamacu buddhista templom nyilvántartásában maradt fenn róla, ahol hosszabb ideig tartózkodott lelkigyakorlaton, bizonyára innen vette írói álnevét is. (A Monzaemont pedig állítólag onnan, hogy egyik korai bábjátékában Fudzsicubo, a [[Gendzsi szerelmei]] egyik női főszereplője előbújt a lilaakác-virágok közül, majd nyomban kígyóvá változott, mire az elbűvölt nézők kiabálni kezdtek: „Monzaemon! Monzaemon! Monzaemon!”)
 
1683 szeptemberében mutatta be a kiotói Udzsiza színház első bábjátékát vagyis bunrakuját ''A Szoga-utódok'' címmel, noha egyesek szerint már korábban is írt 15 darabot névtelenül. 1685-től számos kabukidarabot is szerzett, ezekben többnyire a kor híres színésze, I. Szakata Tódzsúró játszotta a főszerepet, 1705-től azonban ismét csak a bábjátékokra koncentrált, talán azért, mert kedvenc színésze visszavonult, vagy mert a városi polgárság körében egyre kedveltebb lett a bunraku. 1695 körül lett Szakata Tódzsúró kabukiszínházának „szerződtetett” darabírója, 1705-ben azonban Kiotóból [[Oszaka|Oszakába]] költözött, ahol Takemoto Gidajú bábszínháza, a Takemotoza működött. Haláláig ennek a színháznak maradt a szerzője. Legnagyobb sikereit a szerelmi öngyilkosságokról szóló darabokkal, valamint a ''Kuo-hszing-je csatái'' című történelmi kalandjátékkal aratta. 1715-től egyre inkább veszített népszerűségéből, még darabjainak zenéi is feledésbe merültek. Valószínűleg Oszakában halt meg 1725. január 6-án. Bizonyíthatóan 130 darabot írt, és még 15-öt tulajdonítanak neki. Ma a legnagyobb japán drámaírónak tekintik, és – nem csak ''Romeo és Júlia''-szerű cselekményei miatt – gyakran [[William Shakespeare|Shakespeare]]-hez hasonlítják.