„476” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 5.38.181.115 (vita) szerkesztéséről 12akd szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
== Események ==
===Nyugat- és Keletrómai Birodalom===
*[[Basziliszkosz bizánci császár|Basiliscus]] keletrómai császárt és [[Armatus (keletrómai politikus)|Flavius Armatust]] választják consulnak.
*Basiliscus, aki az előző évben kiáltotta ki magát császárrá, [[Monofiziták|monofizita]] enciklikája és az általa kivetett súlyos adók miatt elveszti az egyház és a nép támogatását. Korábbi összeesküvő-társai is ellene fordulnak és a császár nem meri elhagyni a palotáját. Flavius Armatus, aki ekkor a hadsereg főparancsnoka, tárgyalásokat kezd a korábbi császárral, [[Zénón bizánci császár|Zenóval]], aki megígéri neki hogy haláláig megtarthatja főparancsnoki (''magister militum praesentalis'') tisztségét és fiát (akit szintén Basiliscusnak hívnak) trónörökössé nevezi ki.
*Zeno ellenállás nélkül bevonul Konstantinápolyba és foglyul ejti az egyik templomban menedéket kereső Basiliscust és családját. Mivel megígérte, hogy nem ontja a vérüket, Kappadókiába száműzi őket, ahol egy volt ciszternába vetik őket és hagyják őket éhen halni.
*A Nyugatrómai Birodalomban [[Odoaker|Odoacer]], a germán szövetséges csapatok (''foederati'') vezetője azt kéri [[Flavius Orestes|Orestes]] régenstől, hogy osszanak földet a katonáinak, ahogyan azt korábban megígérték. Orestes ezt visszautasítja. A germánok ennek hallatán fellázadnak és Odoacert kikiáltják Itália királyává.
*Odoacer fosztogatva Ravenna felé indul. Piacenzánál elfogja Orestest és fivérét Paulust és mindkettőjüket kivégezteti. Ezután bevonul Ravennába és letaszítja a trónról a kiskorú [[Romulus Augustus római császár|Romulus Augustust]]. Romulus birtokot kap Nápoly mellett és rangjának megfelelő, 6 ezer solidus évjáradékot. Mivel Romulust már nem követi újabb császár, a történészek ezt a pillanatot tekintik a Nyugatrómai Birodalom, és egyúttal az [[ókor]] végének.
*A szenátus elküldi Zeno császárnak a a nyugatrómai uralkodói jelvényeket. Zeno elismeri Odoacert Itália hercegének (''dux Italiae'') és kéri hogy engedelmeskedjen a Dalmáciában tartózkodó utolsó, Konstantinápoly által is elismert nyugatrómai császárnak, [[Iulius Nepos római császár|Iulius Neposnak]]. Odoacer formálisan elismeri Zeno hatalmát és az ő és Iulius Nepos nevében ver pénzeket, de nem engedi Nepost Itáliába.
*Zeno és Odoacer békét köt az észak-afrikai vandálok királyával, [[Geiserich vandál király|Geiserickel]], elismerve annak hódításait. Geiseric éves adóért cserébe visszaadja Odoacernek Szicíliát, csak [[Marsala|Lilybaeum]] kikötőjét tartja meg.
===Kína===
Az [[Északi Vej]] államban Feng özvegy császárné ([[Vej Vencseng-ti|Vencseng]] császár felesége) meggyilkoltatja 21 éves mostohafiát, [[Vej Hszienven-ti|Hszienvent]]. Hszienven 471-ben, 17 évesen lemondott a trónról fia, [[Vej Hsziaoven-ti|Hsziaoven]] javára, de előtte szeretőjének kivégeztetésével magára haragította Feng császárnét. A kiskorú Hsziaoven helyett Feng kormányoz régensként.
== Születések ==
*[[Árjabhata]], indiai matematikus és csillagász
==Halálozások==
*[[Basziliszkosz bizánci császár|Basiliscus]], keletrómai császár
*[[Markosz bizánci császár|Marcus]], társuralkodó, Basiliscus fia
*[[Flavius Orestes]], nyugatrómai politikus
{{fordítás|en|476|oldid=1127896852}}
{{Commonskat}}
| |||