„Japán irodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A japán középkor irodalma (1185–1600): Keresztutalás jelölése! |
→Korai japán irodalom (794-ig): kereszthiv. |
||
22. sor:
A legkorábbi japán nyelvű szépirodalmi művek a [[Nara-korszak]]ban születtek. Ezek közé tartozik a ''[[Kodzsiki]]'' ([[712]], „Régi idők feljegyzései”), mely Japán mitológiájának és legendás történelmének krónikája és a ''[[Nihonsoki]]'' ([[720]], „Japán Krónika”), mely kevésbé történelmi tényeken alapuló írás. A sok kínai nyelvű részt is tartalmazó [[Mitológia|mitologikus]] elbeszélések több ciklust alkotnak: a Jamato-ciklus középpontjában a napistennő, Amateraszu Ómikami áll, az Izumo-ciklus főhőse pedig Szuszanoo, Amateraszu bátyja, akit az istenek világából büntetésből a földre küldenek, s így az emberi nem őse lesz. A Kodzsiki és Nihonsoki mítoszai nem [[Szépirodalom|szépirodalmi]] alkotások (mint más népekéi, például a görög eposzok és drámák), hanem megírásuk elsőrendű célja politikai volt: a császári ház napistenig visszavezethető geneológiáját hivatottak igazolni, hogy a társadalom vezető nemzetségeinek nagyobb tekintélyt szavatoljanak.<ref name="terebess">[http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/japan_irodalom.html]Terebess: olvasva:2008.02.03.</ref>
A japán szépirodalom első mérföldköve a [[Manjósú]] (Tízezer levél; 759 után) c. [[költészet]]i antológia, mely mintegy 4500 [[vers]]et tartalmaz; korábbi évszázadokban született dalokat is. Formája szerint legtöbbjük [[tanka]]: ötsoros, 5-7-5-7-7, azaz összesen 31 [[szótag]]ból álló vers, de igazi remekműnek az a 260 „csóka” (hosszú dal) számít, mely akár 150 5 vagy 7 szótagú sorból is állhat, és egy vagy több „hanka” (záróformula) fejezi be. Ez a szabadabb forma lehetőséget adott a költőknek, hogy megénekelhessék a rövid dalban kifejezhetetlen témákat: hozzátartozóikért érzett gyászukat, a császári ház dicsőségét vagy egy aranylelőhely felfedezésén érzett örömüket. Modern kutatások szerint a csóka tisztító halotti szertartásokban gyökerezik: a halott háborgó szellemét csendesítették le érdemeinek felsorolásával és annak ígéretével, hogy sohasem merül feledésbe.
A gyűjtemény legnagyobb költője [[Kakinomoto no Hitomaro]] volt, de kiemelkedtek [[Ótomo no Tabito]] és [[Ótomo no Jakamocsi]] (valószínűleg az antológia szerkesztője), valamint [[Jamanoue no Okura]] is. Az arisztokrata költőkéin kívül a gyűjtemény közrendűek tollából is tartalmaz verseket.<ref name="terebess"/>
| |||