Wikipédia

„Cool jazz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a be-: és elkékül
Metro99 (vitalap | szerkesztései)
638 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
1. sor:
{{Zenei stílus
[[fájl:Desmond brubeck 5a51762u.jpg|jobbra|bélyegkép|203px|Paul Desmond és Dave Brubeck 1954-ben]]▼
|név= Cool jazz
[[fájl:Miles Davis 23.jpg|jobbra|bélyegkép|203px|Miles Davis]]▼
|stíluseredet=[[Jazz]], [[bebop]]
A '''cool dzsessz''' az [[1940-es évek]] végén [[New York]]ban, az [[Egyesült Államok]]ban a [[bebop]] progresszív, afro-amerikai zenéjéből és fehér dzsessz-zenészek által kialakított zenestílusból jött létre, amely részben a modal-dzsesszen keresztül a klasszikus [[free-dzsessz]] irányzathoz vezetett az [[1960-as évek]]ben.
|kulturális eredet=[[1940-es évek]] vége<br />[[Egyesült Államok]]
 
|hangszerek=[[szaxofon]], [[trombita]], [[harsona]], [[nagybőgő]], [[tuba]], [[dob|dobfelszerelés]]
Angol eredetiben ''Cool Jazz'' egy a [[második világháború]] idején felbukkant dzsessz stílus. Akkoriban sok [[kalifornia]]i (főleg fehér) dzsessz zenész érkezett [[New York]]ba. Ezek a zenészek közös fellépések és együtt zenélések során felvették az elsősorban fekete zenészek képviselte [[bebop]] elemeket, [[Lester Young]] selymesen finom szaxofonhangzását. Az így kialakult stílusra egyre inkább a cool jazz jelzőt kezdték használni, mert az kerülte a [[bebop]] agresszívabb hangvételét. Az új stílusra jellemző volt innovatív forma, alaposan megkomponált [[dallam]]ok improvizált közbenső szakaszokkal. A cool szó maga először [[1953]]-ban merült föl a ''Capitol Recordsnál'' megjelenő Cool and Quiet album címeként.▼
|népszerűség=
|leszármazott stílusok=
|társműfajok=
|alműfajok=
|alműfajok-régió=[[West Coast Jazz]]
}}
▲Angol eredetibenA ''Cool'cool Jazzjazz''' egy, a [[második világháború]] idején, felbukkant[[New dzsesszYork]]ban felbukkant stílusdzsesszstílus. Akkoriban sok [[kalifornia]]i (főleg fehér) dzsessz zenészdzsesszzenész érkezett [[New York]]ba. Ezek a zenészek közös fellépések és együtt zenélésekegyüttzenélések során felvették az elsősorban fekete zenészek képviselte [[bebop]] elemeket, [[Lester Young]] selymesen finom szaxofonhangzását. Az így kialakult stílusra egyre inkább a cool jazz(hűvös) jelzőt kezdték használni, mert az kerülte a [[bebop]] agresszívabb hangvételét. Az új stílusra jellemző volt az innovatív forma, alaposan megkomponált [[dallam]]ok improvizált közbenső szakaszokkal. A cool szó maga először [[1953]]-ban merült föl a ''Capitol Recordsnál'' megjelenő ''Cool and Quiet'' album címeként.
 
== Kialakulása és képviselői ==
▲[[fájl:Desmond brubeck 5a51762u.jpg|jobbra|bélyegkép|203px170px|Paul Desmond és Dave Brubeck 1954-ben]]
▲[[fájl:Miles Davis 23.jpg|jobbra|bélyegkép|203px170px|Miles Davis]]
[[fájl:chet675.jpg|balra|bélyegkép|170px|Chet Baker, a "Cool Hercege", 1983]]
Néhány zenész elégedetlen volt a bebop formális korlátaival., Ezértezért azzal próbálkoztak, hogy a darabokat jobban átstrukturálták, és így a megkomponált és improvizált részeket elválasztva egymástól komplex arrangemantek lettjöttek az eredménylétre. Később az nyugat-európai [[komolyzene]]i elemeielemek is belefolytakmegjelentek. Több cool dzsesszt művelő zenésznek konzervatóriumi végzettsége volt és zenészedésüketzenészkedésüket egyértelműen művészi hivatásnak fogták fel.▼
 
A cool jazznek több gyökere is van. Hangszerelők, mint [[Gil Evans]] és [[Gerry Mulligan]] nevezhetők az első "coolistáknak". Ők [[Claude Thornhill]] nagyzenekaránál dolgoztak, ahol olyan, modern jazztől távoli hangszerek is szerepet kaptak, mint a kürt és a tuba. Ezek tették lehetővé Evans és Mulligan számára, hogy kidolgozzák a swingnél lágyabb, érzelmesebb big band zenéjüket.
▲Néhány zenész elégedetlen volt a bebop formális korlátaival. Ezért azzal próbálkoztak, hogy a darabokat jobban átstrukturálták, és így a megkomponált és improvizált részeket elválasztva egymástól komplex arrangemantek lett az eredmény. Később az európai [[komolyzene]]i elemei is belefolytak. Több cool dzsesszt művelő zenésznek konzervatóriumi végzettsége volt és zenészedésüket egyértelműen művészi hivatásnak fogták fel.
 
AzA első,tempót sebességbentekintve még erősen Bebopbebop orientáltságú felvételeket készített többek között ([[Gil Evans]] környezetéből) [[Miles Davis]] trombitás [[1949]]/[[1950]]-ben, zenetörténeti jelentőségű Nonettjévelnonettjével közösen (gyakorlatilag egy kicsi [[Thornill-zenekar]]); ez azonban csak később kapta meg a a neki kijáró figyelmet, amikor megjelent mint [[hanglemez]] formájában ''Birth of the Cool'' (1953 ill. 1957)'' címmel. Megemlítendő, fontos zenészek voltakA [[Davis Gerry Mulliganbebop]] ([[Baritonszaxofon]])ekkoriban ésnyert [[Johnpolgárjogot Lewis]]a ([[zongora]])populáris zenében, [[Lennieígy Tristano]]ez az 1940új alstílus nem vált népszerűvé, és a Birth of the Cool-eson játszó zenekar szétszéledt. Mindazonáltal a felvétel évekjazzklasszikus végénlett.
 
Megemlítendő zenészek a negyvenes évek végén: Davis, [[Gerry Mulligan]] ([[baritonszaxofon]]), [[John Lewis]] és [[Lennie Tristano]] ([[zongora]]).
A cool-dzsessz megteremtöihez tartozik második körben a tapasztalt fehér zongorista [[Lenni Tristan]] (1918 - 19978), aki [[1946]]-ban [[Chicagó]]ból New yorkba költözött tanítványaival[[ Billy Bauer]]rel ([[gitár]]) és [[Warne Marsh]]al ([[tenorszaxofon]]), valamint a thornhill-csapatból [[Lee Kontiz]] ([[altsaxofon]]), aki annak idején szólistaként a ''Birth of the Cool''ban felvételeknél is közreműködött.▼
Különösen a Tristano-iskola állt közel [[George Russel]] (kompozíció, arrangement) zeneelméleti elképzeléseihez, amiket a ''The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization'' című könyvében lefektetett (publikáció 1953 és 2001)[1] és amelynek az eredménye a Modal Dzessz is lett. Tristano egy [[Quintett]]-tel ill. [[Sextett]]-tel közösen rögzített 1949-ben felvételeknek a cool dzsessz számára ''Andre Asriel'' szerint még nagyobb "jelentősége volt esetleg", mint a Davis es Nonettje felvételeinek. Tristano zenéje egy kicsit konstruktivistának tűnt, még tartózkodóbbnak mint Evansnél és Davisnél▼
 
▲A cool-dzsessz megteremtöihezmegteremtőihez tartozik második körben a tapasztalt fehér zongorista, [[LenniLennie TristanTristano]] (1918 - 19978), aki [[1946]]-ban [[Chicagó]]ból New yorkbaYorkba költözött tanítványaival, [[ Billy Bauer]]rel ([[gitár]]) és [[Warne Marsh]]-al ([[tenorszaxofon]]), valamint a thornhill-csapatból [[Lee Kontiz]]-el ([[altsaxofonaltszaxofon]]), aki annak idején szólistaként a ''Birth of the Cool''ban felvételeknél is közreműködött. Tristano zenéje különbözött Evans-ék muzsikájától. Szaxofonosaitól azt kérte, hogy játszanak tiszta hangszínen, koncentráljanak a dallami építkezésre és interakcióra.
A new yorki cool dzsesz - mint együttműködő művészi foglalatoskodás elsősorban fehér és több fekete zenésznek egy igényes új nyelvel a korai modern dzsessznek - hatása volt a későbbikében a [[nyugati part]]on is: Gerry Mulligan tevékenységének hatására [[1952]]-ben [[San Francisco]]ban a nyugati parton kifejlődött egy regionális cool-variáns; ennek a nyugati part dzsessznek [[Chet Baker]]rel vagy [[Chico Hamilton]]nal az élén nagyobb kisugárzása volt, főként az európai dzsesszre (pl. [[Hans Koller]]re)▼
 
▲Különösen a Tristano-iskola állt közel [[George Russel]] (kompozíció, arrangement) zeneelméleti elképzeléseihez, amiket a ''The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization'' című könyvében lefektetett (publikációa könyv először 1953-ban ésjelent 2001meg)[1], és amelynek az eredménye a Modalmodális Dzesszjazz is lett. Tristano egy [[Quintett]]-tel ill. [[Sextett]]-tel közösen rögzített 1949-ben felvételeknek a cool dzsessz számára ''Andre Asriel'' szerint még nagyobb "jelentősége volt esetleg", mint a Davis es Nonettje felvételeinek. Tristano zenéje egy kicsit konstruktivistánakkonstruktivistább tűnt,és még tartózkodóbbnaktartózkodóbb, mint EvansnélEvans és DavisnélDavis muzsikája.
A cool dzsessz képviselői közé tartozik a zongorista [[Dave Brubeck]], szaxofonistája [[Paul Desmond]], valamint [[George Shearing]], [[Jim Hall]] és a [[Modern Jazz Quartet]] [[John Lewis]]-al, [[Milt Jackson]], [[Percy Heath]], [[Kenny Clarke]], később [[Connie Kay]].▼
 
▲A newNew yorkiYork-i cool dzseszdzsessz - mint együttműködő művészi foglalatoskodás elsősorban- fehér és több fekete zenésznekzenészek egy igényes, új nyelvelnyelve a korai modern dzsessznekdzsessz -történetében. hatása voltHatásai a későbbikébennyugati aparti [[nyugatijazzszíntéren part]]onis isérezhetőek voltak: Gerry Mulligan tevékenységének hatására [[1952]]-ben [[San Francisco]]-ban a nyugati parton kifejlődött egy regionális cool-variáns; ennek a nyugati partparti dzsessznek [[Chet Baker]]rel vagy [[Chico Hamilton]]nal az élén még nagyobb kisugárzásajelentősége volt, főként az európai dzsesszre volt óriási hatással (pl. [[Hans Koller]]re).
 
▲A cool dzsessz képviselői közé tartozik a zongorista [[Dave Brubeck]], szaxofonistája [[Paul Desmond]], valamint [[George Shearing]], [[Jim Hall]] és a [[Modern Jazz Quartet]] [[John Lewis]]-al, [[Milt Jackson]]nal, [[Percy Heath]]-szel, [[Kenny Clarke]],-al későbbés [[Connie Kay]]-jel.
 
A műfaj aranykora az ötvenes évek végén kezdődött a nyugati parton, mikor [[Dave Brubeck]] és zenekara kiadta a ''Time Out'' című lemezt. Ez a [[Billboard]] popalbum-listáján második helyezést ért el. A cool hatással volt a [[bossa nova|bossa novára]], a [[modális jazz]]re (lásd Miles Davis ''Kind of Blue'' című lemezét), de még a [[free jazz]]re is (lásd [[Jimmy Giuffre]] 1961-1962-es felvételeit).
 
== Fontos Albumok ==
* [[Dave Brubeck]]: ''[[Time Out]]'' (Columbia, 1959)
* [[Miles Davis]] andés thea ''Metronome All Stars'': ''[[Birth of the Cool]]'' (Capitol, 1949/50)
* [[Stan Getz]]: ''The Complete Roost Sessions'' (Roost, 1950-54)
* [[Jimmy Giuffre]]: ''Western Suite'' Atlantic Records, 1958)
27 ⟶ 43 sor:
* [[Modern Jazz Quartet]]: ''Django'' (Prestige(OJC, 1953-55)
* [[Modern Jazz Quartet]]: ''Dedicated to Connie'' Atlantic Records, 1960)
* [[Gerry Mulligan]] andés [[Chet Baker]]: ''The Original Quartet'' Blue Note Records, 1952/53)
* [[Gerry Mulligan]] andés [[Bob Brookmeyer]]: ''Pleyel Conert 54'' Disques Vogue, 1954)
* [[Shorty Rogers]]: ''Shorty Rogers Courts the Count'' RCA Records, 1954)
* [[Lennie Tristano]]: ''The Complete Lennie Tristano'' (Mercury, 1946/47)
 
{{csonk-zene}}
 
{{Portál|könnyűzene}}
 
[[Kategória:Dzsessz]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Cool_jazz”