„Cool jazz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a be-: és elkékül |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor:
{{Zenei stílus
[[fájl:Desmond brubeck 5a51762u.jpg|jobbra|bélyegkép|203px|Paul Desmond és Dave Brubeck 1954-ben]]▼
|név= Cool jazz
[[fájl:Miles Davis 23.jpg|jobbra|bélyegkép|203px|Miles Davis]]▼
|stíluseredet=[[Jazz]], [[bebop]]
|kulturális eredet=[[1940-es évek]] vége<br />[[Egyesült Államok]]
|hangszerek=[[szaxofon]], [[trombita]], [[harsona]], [[nagybőgő]], [[tuba]], [[dob|dobfelszerelés]]
Angol eredetiben ''Cool Jazz'' egy a [[második világháború]] idején felbukkant dzsessz stílus. Akkoriban sok [[kalifornia]]i (főleg fehér) dzsessz zenész érkezett [[New York]]ba. Ezek a zenészek közös fellépések és együtt zenélések során felvették az elsősorban fekete zenészek képviselte [[bebop]] elemeket, [[Lester Young]] selymesen finom szaxofonhangzását. Az így kialakult stílusra egyre inkább a cool jazz jelzőt kezdték használni, mert az kerülte a [[bebop]] agresszívabb hangvételét. Az új stílusra jellemző volt innovatív forma, alaposan megkomponált [[dallam]]ok improvizált közbenső szakaszokkal. A cool szó maga először [[1953]]-ban merült föl a ''Capitol Recordsnál'' megjelenő Cool and Quiet album címeként.▼
|népszerűség=
|leszármazott stílusok=
|társműfajok=
|alműfajok=
|alműfajok-régió=[[West Coast Jazz]]
}}
▲
== Kialakulása és képviselői ==
▲[[fájl:Desmond brubeck 5a51762u.jpg|jobbra|bélyegkép|
[[fájl:chet675.jpg|balra|bélyegkép|170px|Chet Baker, a "Cool Hercege", 1983]]
Néhány zenész elégedetlen volt a bebop formális korlátaival
A cool jazznek több gyökere is van. Hangszerelők, mint [[Gil Evans]] és [[Gerry Mulligan]] nevezhetők az első "coolistáknak". Ők [[Claude Thornhill]] nagyzenekaránál dolgoztak, ahol olyan, modern jazztől távoli hangszerek is szerepet kaptak, mint a kürt és a tuba. Ezek tették lehetővé Evans és Mulligan számára, hogy kidolgozzák a swingnél lágyabb, érzelmesebb big band zenéjüket.
▲Néhány zenész elégedetlen volt a bebop formális korlátaival. Ezért azzal próbálkoztak, hogy a darabokat jobban átstrukturálták, és így a megkomponált és improvizált részeket elválasztva egymástól komplex arrangemantek lett az eredmény. Később az európai [[komolyzene]]i elemei is belefolytak. Több cool dzsesszt művelő zenésznek konzervatóriumi végzettsége volt és zenészedésüket egyértelműen művészi hivatásnak fogták fel.
Megemlítendő zenészek a negyvenes évek végén: Davis, [[Gerry Mulligan]] ([[baritonszaxofon]]), [[John Lewis]] és [[Lennie Tristano]] ([[zongora]]).
A cool-dzsessz megteremtöihez tartozik második körben a tapasztalt fehér zongorista [[Lenni Tristan]] (1918 - 19978), aki [[1946]]-ban [[Chicagó]]ból New yorkba költözött tanítványaival[[ Billy Bauer]]rel ([[gitár]]) és [[Warne Marsh]]al ([[tenorszaxofon]]), valamint a thornhill-csapatból [[Lee Kontiz]] ([[altsaxofon]]), aki annak idején szólistaként a ''Birth of the Cool''ban felvételeknél is közreműködött.▼
Különösen a Tristano-iskola állt közel [[George Russel]] (kompozíció, arrangement) zeneelméleti elképzeléseihez, amiket a ''The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization'' című könyvében lefektetett (publikáció 1953 és 2001)[1] és amelynek az eredménye a Modal Dzessz is lett. Tristano egy [[Quintett]]-tel ill. [[Sextett]]-tel közösen rögzített 1949-ben felvételeknek a cool dzsessz számára ''Andre Asriel'' szerint még nagyobb "jelentősége volt esetleg", mint a Davis es Nonettje felvételeinek. Tristano zenéje egy kicsit konstruktivistának tűnt, még tartózkodóbbnak mint Evansnél és Davisnél▼
▲A cool-dzsessz
A new yorki cool dzsesz - mint együttműködő művészi foglalatoskodás elsősorban fehér és több fekete zenésznek egy igényes új nyelvel a korai modern dzsessznek - hatása volt a későbbikében a [[nyugati part]]on is: Gerry Mulligan tevékenységének hatására [[1952]]-ben [[San Francisco]]ban a nyugati parton kifejlődött egy regionális cool-variáns; ennek a nyugati part dzsessznek [[Chet Baker]]rel vagy [[Chico Hamilton]]nal az élén nagyobb kisugárzása volt, főként az európai dzsesszre (pl. [[Hans Koller]]re)▼
▲Különösen a Tristano-iskola állt közel [[George Russel]] (kompozíció, arrangement) zeneelméleti elképzeléseihez, amiket a ''The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization'' című könyvében lefektetett (
A cool dzsessz képviselői közé tartozik a zongorista [[Dave Brubeck]], szaxofonistája [[Paul Desmond]], valamint [[George Shearing]], [[Jim Hall]] és a [[Modern Jazz Quartet]] [[John Lewis]]-al, [[Milt Jackson]], [[Percy Heath]], [[Kenny Clarke]], később [[Connie Kay]].▼
▲A
▲A cool dzsessz képviselői közé tartozik a zongorista [[Dave Brubeck]], szaxofonistája [[Paul Desmond]], valamint [[George Shearing]], [[Jim Hall]] és a
A műfaj aranykora az ötvenes évek végén kezdődött a nyugati parton, mikor [[Dave Brubeck]] és zenekara kiadta a ''Time Out'' című lemezt. Ez a [[Billboard]] popalbum-listáján második helyezést ért el. A cool hatással volt a [[bossa nova|bossa novára]], a [[modális jazz]]re (lásd Miles Davis ''Kind of Blue'' című lemezét), de még a [[free jazz]]re is (lásd [[Jimmy Giuffre]] 1961-1962-es felvételeit).
== Fontos Albumok ==
* [[Dave Brubeck]]: ''[[Time Out]]'' (Columbia, 1959)
* [[Miles Davis]]
* [[Stan Getz]]: ''The Complete Roost Sessions'' (Roost, 1950-54)
* [[Jimmy Giuffre]]: ''Western Suite'' Atlantic Records, 1958)
27 ⟶ 43 sor:
* [[Modern Jazz Quartet]]: ''Django'' (Prestige(OJC, 1953-55)
* [[Modern Jazz Quartet]]: ''Dedicated to Connie'' Atlantic Records, 1960)
* [[Gerry Mulligan]]
* [[Gerry Mulligan]]
* [[Shorty Rogers]]: ''Shorty Rogers Courts the Count'' RCA Records, 1954)
* [[Lennie Tristano]]: ''The Complete Lennie Tristano'' (Mercury, 1946/47)
{{csonk-zene}}
{{Portál|könnyűzene}}
[[Kategória:Dzsessz]]
|