„Tanizaki Dzsunicsiró” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Fordítás: névelő |
a →A háború után: lnk |
||
55. sor:
A világháború után Tanizaki már igen fontos irodalmi személyiségnek számított, sok díjat kapott, a kor legnagyobb élő írójának tekintették. 1949-ben elnyerte a Kultúra-érdemrendet, 1964-ben pedig első japánként az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagja lett.
Első jelentős háború utáni műve, a ''Sósó Sigemoto no haha'' („Sigemoto kapitány anyja”, 1949–50) egy fiúgyermek anyja utáni sóvárgásának megkapó története. A regény megpendíti az öregkori szexualitás problémáját is, amely aztán központi szerepet kapott ''[[A kulcs (regény)|A kulcs]]''-ban (''Kagi'', 1956). ''A kulcs'' a végletekig pszichologizáló regény: korosodó professzor hőse elrendezi, hogy a felesége megcsalja, így akarva saját fogyatkozó nemi vágyát megújítani.
Tanizaki hőseire gyakran jellemző a szélsőséges erotikus vágy. Egyik utolsó regényében, az ''Egy hibbant vénember naplójá''-ban (''Futen ródzsin nikki'', 1961–62) az öreg naplóíró szélütést kap az abnormális nemi izgalomtól. Naplójában megörökíti múltbeli vágyait éppúgy, mint jelenbeli próbálkozását, hogy nyugati csecsebecsékkel rávegye menyét egy kis szexuális játszadozásra.
| |||