„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés

 

Şaguna megtagadta a magyar államférfiak kérését egy békéltető körlevél közzétételére, és híveit a császári parancs követésére szólította fel. A népfelkelés irányításával megbízott román Komité, amelynek Şaguna is tagja volt, az „istentelen pogányok”, vagyis a magyarok ellen szólított harcra. 1849 januárjában [[Puchner]] tábornok megbízásából a [[Havasalföld]]ön állomásozó orosz megszálló csapatokhoz utazott Gottfried Müller tanárral, George Bica kereskedővel és egy brassói szász szenátorral, és ott a román és szász nemzet nevében oltalmat kért és behívta [[Erdély]]be a cári sereget. Kérvények egész sorával fordult a császárhoz és a bécsi kormányhoz, kérvén a románok önálló nemzetté való nyilvánítását és román nemzeti közigazgatást. [[1850]]-ben „kitűnő szolgálataiért” a [[Lipót-rend]]et kapta; [[1852]]-ben [[báró]]i rangra emelték, és megkapta a [[belső titkos tanácsos]]i rangot. [[1867]]-ben a [[Vaskorona-rend]] I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.)

Egyháza érdekében fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a [[brassó]]i román főgimnázium engedélyezését, amely [[1851]]-ben meg is nyílt. [[1869]]-ben megnyitotta a [[brád]]i gimnáziumot. [[1852]]-ben nyomdát alapított [[Nagyszeben]]ben iskolai s egyházi könyvek kiadására. [[1853]]-ban megalapította a ''[[Telegraful Român]]'' c. politikai napilapot.