[[Fájl:Wenckheim_Béla_mellszobra.jpg|bélyegkép|balra|180px|[[Fadrusz János]]: Wenckheim Béla mellszobra (tanulmány) 1901]]
Báró Wenckheim József (1778–1830) és második felesége, báró Orczy Terézia (1790–1875) gyermeke. Igen fiatal korában vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben igen sűrűn találjuk az ő jegyzéseit. Szorgalmának gyümölcse volt, hogyMár 21 éves korában már táblabíróvá[[táblabíró]]vá választották és még harminc éves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év múlva, 1839.-ben követül küldték az országgyűlésre, ahol a reformpártban jó nevű szónoknak ismerték. 1848-ban az új magyar kormány [[Békés vármegye]] [[főispán]]jává nevezte ki és ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és e miatt menekülnie kellett, s mikor amnesztia útján hazakerült, 1860-ban kezdett újra szerepelni. 1865-ban újra békési főispán lett, majd a [[kiegyezés]] után, 1867. február 20-tól 1869. október 21-ig pedig gróf [[Andrássy Gyula]] kormányában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év múltán visszavonult, sés csak 1871. május 19-től vállalta el a [[király személye körüli miniszterségetminiszter]]séget, amelyet a [[Lónyay-kormány|Lónyay]]-, [[Szlávy-kormány|Szlávy]]- és [[Bittó-kormány|Bittó]]-kormányokban is megtartott, egészen 1879. június 7-ig. 1875. március 2. és október 20. között, a fúzió idejébenideje alatt miniszterelnök volt. Kormányában [[Tisza Kálmán]] volt a belügyminiszter. Wenckheim kedvelt személyiség volt az udvarnál is.
1878. október 11. és 1878. december 5. között belügyminiszter volt.
