Álcincérfélék

Az álcincérfélék (Oedemeridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Habitusuk kissé emlékeztet a cincérfélékre, innen ered magyar elnevezésük.

Álcincérfélék
Oedemera podagrariae
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Cucujiformia Öregcsalád: Gyászbogárszerűek (Tenebrionoidea) Család: Álcincérfélék (Oedemeridae) Latreille, 1810
Alcsaládok
Calopodinae Nacerdinae Oedemerinae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Álcincérfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Álcincérfélék témájú kategóriát.

Elterjedésük

Hozzávetőlegesen 100 nembe sorolt 1500 fajjal minden állatföldrajzi régióban előfordulnak. Európában 122, Közép-Európában kb. 30 kimutatott fajuk van.

Magyarországon 26 fajuk fordul elő.

Megjelenésük, felépítésük

Az álcincérek gyengén kitiniált, nyújtott testű, közepes méretű (5–20 mm) bogarak; testalkatuk emlékeztet a cincérfélékre (virágokon gyakran közösen is fordulnak elő velük). Fejük a szemek mögött nem szűkül el, az előtorba sokszor behúzott. Több esetben megfigyelhető, hogy fejük előrefelé csőrszerűen megnyúlt. Szemeik kidudorodóak, elülső felük túlnyomórészt kimetszett. Rágóik felülről jól láthatóak, mivel a felső ajkuk azokat nem takarja el teljesen. 11 ízű csápjuk hosszú, fonalas. Előtoruk általában szív, a szárnyfedőknél keskenyebb, sokszor vannak rajta gödröcskék vagy kiemelkedések. Párhuzamos szélű szárnyfedőik a potrohot végig befedik, felületén sokszor figyelhetők meg bordák. Lábaik vékonyak (a hímek combja sokszor megvastagszik). Lábfejképletük 5-5-4, az első lábfejízük feltűnően hosszú.

Életmódjuk

A kifejlett álcincérek nagy része pollenfogyasztó; ezeket főleg tavasszal lágyszárú növények (fészkesvirágzatúak, ernyősvirágzatúak), virágzó cserjék és fák (bodza, berkenye, kőris) virágzatán találhatjuk. A fajok másik része korhadó fákon, fakéreg alatt fordul elő.

Lárváik korhadó faanyagban, fák kérge alatt fejlődnek.

Rendszerezés

Három alcsaládjukat különítik el:

Calopodinae (Costa, 1852)

Nacerdinae (Mulsant, 1858)

Oedemerinae (Latreille, 1810)

bizonytalan helyzetű nemek:

Sessinia (Pascoe, 1863)

Thelyphassa (Pascoe, 1876)

Magyarországon előforduló fajok

CALOPODINAE (Costa, 1852)

Calopus (Fabricius, 1777)

Fűrészescsápú álcincér (Calopus serraticornis) (Linnaeus, 1758)

Sparedrus (Dejean, 1821)

Szőrös álcincér (Sparedrus testaceus) (Andersch, 1797)

NACERDINAE (Mulsant, 1858)

Chrysanthia (Schmidt, 1844)

Aranyos álcincér (Chrysanthia viridissima) (Linnaeus, 1758)

Feketecsápú álcincér (Chrysanthia geniculata) (W. Schmidt, 1846)

Anogcodes (Dejean, 1834)

Fogascombú álcincér (Anogcodes melanurus) (Fabricius, 1787)

Sárganyakú álcincér (Anogcodes ruficollis) (Fabricius, 1781) (=Nacerdes ruficollis)

Anogcodes rufiventris (Scopoli, 1763) (=Nacerdes rufiventris)

Anogcodes ustulata (Fabricius, 1787) (=Nacerdes ustulata)

Anogcodes fulvicollis (Scopoli, 1763)

Nacerdes (Dejean, 1834)

Karnióliai álcincér (Nacerdes carniolica) (Gistel, 1834)

OEDEMERINAE (Latreille, 1810)

Ischnomera (Stephens, 1832)

Vörösnyakú álcincér (Ischnomera sanguinicollis) (Fabricius, 1787)

Zöldeskék álcincér (Ischnomera caerulea) (Linnaeus, 1758) (=Ischnomera caerulea)

Szürkés álcincér (Ischnomera cinarescens) (Pandellé, 1867)

Ciánkék álcincér (Ischnomera cyanea) (Fabricius, 1787)

Oedemera Olivier, 1789

Pirostorkú álcincér (Oedemera croceicollis) (Gyllenhall, 1827)

Sárgahátú álcincér (Oedemera femorata) (Scopoli, 1763)

Sárgalábú álcincér (Oedemera flavipes) (Fabricius, 1792)

Oedemera lateralis (von Gebler, 1830)

Oedemera laticollis (Seidlitz, 1899)

Mezei álcincér (Oedemera lurida) (Marsham, 1802)

Székfű-álcincér (Oedemera podagrariae) (Linnaeus, 1767)

Oedemera subulata (Olivier, 1794)

Zöldes álcincér (Oedemera virescens) (Linnaeus, 1767)

Képek

• 
  Fűrészescsápú álcincér (Calopodinae)
• 
  Aranyos álcincér (Nacerdinae)
• 
  Oedemera lateralis (Oedemerinae)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Oedemeridae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. British Insects: the Families of Coleoptera : descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. Version: 1st December 2010. [1] Archiválva 2011. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A taxon adatlapja a Bugguide-on
• A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
• Oedemeridae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD
• Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
• Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1957.