Boroszlán

növénynemzetség

A boroszlán (Daphne) a mályvavirágúak (Malvales) rendjéhez tartozó boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjának nemzetsége mintegy hetven fajjal, amelyek közül több:

Boroszlán
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae)
Nemzetség: Boroszlán (Daphne)
L., 1753.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Boroszlán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Boroszlán témájú médiaállományokat és Boroszlán témájú kategóriát.

a Kárpát-medencében is honos.

Típusfaja a babérboroszlán (Daphne laureola) L., 1753.

Nevének eredete szerkesztés

Tudományos neve Daphné görög nimfára utal.[1]

Származása, elterjedése szerkesztés

Fajai Észak-Afrikában, Európában és Ausztráliában élnek.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

A legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje vagy félcserje; némelyik kisebb fává cseperedik.

Osztatlan, bőrnemű levelei szórtan állnak.

Virágzata fejecske vagy rövid fürt. A kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágok a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger vagy tölcsér alakú, sziromszerű képletté nyúlik; ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromlevelei nincsenek. Több faj virága különösen illatos.

Termése egymagvú, húsos vagy csaknem száraz csonthéjas.

Levele és termése is erősen mérgező.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Jellemzően trópusi–szubtrópusi környezetben fordul elő. Ennek megfelelően számos faja örökzöld, de vannak lombhullatók is. A vizet jól vezető talajt kedveli — több faja (például a babérboroszlán és a henye boroszlán) kimondottan mészkedvelő. Más fajok — például a farkasboroszlán — a savanyú, agyagos (kötött) talajokhoz alkalmazkodtak.

Közvetlenül napra is ültethető, de ilyenkor célszerű a talajt takarni, mert jó, ha a gyökere hűvösen marad.

Felhasználása szerkesztés

Díszcserjeként több faját ültetik, termesztik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928

Források szerkesztés