Farkasboroszlán

növényfaj

A farkasboroszlán (Daphne mezereum) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjába tartozó, lombhullató, felálló szárú kis cserjefaj. Termése mérgező.

Infobox info icon.svg
Farkasboroszlán
Mérgező termései
Mérgező termései
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae)
Nemzetség: Boroszlán (Daphne)
Faj: D. mezereum
Tudományos név
Daphne mezereum
L.
Szinonimák
Szinonimák
  • Daphne albiflora J.P.Wolff
  • Daphne florida Salisb.
  • Daphne houtteana Lindl. & Paxton
  • Daphne lateriflora Raf.
  • Daphne lateriflora St.-Lag.
  • Daphne liottardi Vill.
  • Daphne mezereum var. albaplena hort. ex Rehder
  • Daphne mezereum var. albida Meisn.
  • Daphne mezereum var. album Aiton
  • Daphne mezereum var. rubrum Aiton
  • Laureola foemina Garsault [Invalid]
  • Mezereum officinarum C.A. Mey.
  • Thymelaea mezereum (L.) Scop.
  • Thymelaea praecox Gilib.

a Daphne mezereum subsp. mezereum szinonimái:

Homotypic
  • Daphne florida Salisb., Prodr. 281. (1796), nom. illeg.
  • Daphne mezereum var. typica Beck, Fl. Nieder.-Oster. 2(1): 597. (1892)
  • Mezereum officinarum C.A.Mey., Bull. Cl. Phys.-Math. Acad. Imp. Sci. Saint-Pétersbourg, ser. 2, 1 : 356, 358. (1843)
  • Thymelaea mezereum (L.) Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 277. (1771)
Heterotypic
  • Daphne mezereum f. alba (Aiton) Scheele
  • Daphne mezereum var. albaplena Rehder, (1900)
  • Daphne mezereum var. albida Meisn., (1857)
  • Daphne mezereum var. alba Aiton, Hort. Kew. 2ed., 2: 409. (1811)
  • Daphne mezereum var. grandifloraDippel
  • Daphne mezereum var. rubra Aiton, Hort. Kew 2: 25. (1789)

aDaphne mezereum subsp. rechingeri szinonimája:

  • Daphne rechingeri Wendelbo
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Farkasboroszlán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasboroszlán témájú médiaállományokat és Farkasboroszlán témájú kategóriát.

Származás, elterjedéseSzerkesztés

Csaknem egész Európában honos a Pireneusoktól, Dél-Olaszországtól és a Balkántól észak felé egészen Norvégiáig, keleten Szibériáig. A Kaukázusban és Anatóliában is megtalálható. A Mátrából Kitaibel Pál írta le.[1][2]

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

 
Virágzó farkasboroszlán Komiföldön

Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.

Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.

A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, diterpén-észtereket (mezerint és dafnint), továbbá flavonoidokat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A madarak, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.

Alfajok, változatokSzerkesztés

  • Daphne mezereum subsp. mezereum
  • Daphne mezereum subsp. rechingeri (Wendelbo) Halda

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

Lomblevelű és elegyes erdők, olykor szurdokerdők, erdőszélek, törpefenyvesek vagy folyók és patakok part menti növénytársulásai között él. Magyarországon bükkösök és gyertyánosok aljnövénye. Többnyire mély rétegű, kötött, de vízzel jól ellátott agyag- és vályogtalajokon fordul elő a síkságoktól (Őrség, Vendvidék) a magashegységekig (2000 méterig). Virágai már lombfakadás előtt, februártól áprilisig nyílnak.

FelhasználásaSzerkesztés

A farkasboroszlán kérgének kivonatát a népi gyógyászatban régebben krónikus bőrbántalmak és reuma ellen használták, ám ez súlyos mérgezésekhez vezetett. Homeopátiás szerekben viszketéssel járó bőrbetegségek, például övsömör ellen alkalmazzák.

EtimológiaSzerkesztés

A növény tudományos nevének generikus része Daphné görög nimfára, specifikus része a régi perzsa „mazeriyn” névre (etimológiája az „ölni” igére vezethető vissza) utal.[3]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  3. Georg Olms Verlag: Lehrbuch der biologischen Heilmittel, 1976. ISBN 3487058928

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés