Dedrádszéplak
Dedrádszéplak (románul: Goreni, németül: Ungarisch Zepling) falu Maros megyében, Erdélyben. Közigazgatásilag Bátos községhez tartozik.
| Dedrádszéplak (Goreni) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Bátos |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bátos |
| Irányítószám | 547087 |
| SIRUTA-kód | 115557 |
| Népesség | |
| Népesség | 590 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 154 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 399 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 51′ 16″, k. h. 24° 39′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 16″, k. h. 24° 39′ 15″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dedrádszéplak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szászrégentől 10 km-re északnyugatra fekszik, a Lúc bal partján, Maros megye északi részén.
Története szerkesztés
Árpád-kori település. Nevét 1228-ban Sceplak néven említették először,
1319-ben p. Sceplak, 1333–1334-ben Petrus sacerdos de =, Scyplak, 1393-ban p. Sceplak, 1508-ban p. Zeplak, 1587-ben Zeplak, 1733-ban Széplak, 1808-ban Széplak h., Schöndorf g., 1861-ben Széplak, Scöndorf, 1913-ban Dedrádszéplak néven írták.
1217 után II. András a széplaki uradalmat a Gertrúd királyné megölésében részes Kacsics nemzetségbeli Simon bántól elkobozta, és 1228-ban Tomaj nemzetségbeli. Dénes tárnokmesternek adta tartozékaival együtt (cum omnibus v-is, pr-is, libertinis, servis, ancillis), és határát is leíratta. Az uradalom felöleli Disznajó, Erdőszakál, Bátos, Széplak, Dedrád (németül Zepling = Széplak), Vajola, Monor, Kissajó és a mögöttes hegyvidék területét. A határjárásban szomszédos faluként Magyaró, Vécs, Lövér; határos birtokosként Dénes mester (régeni uradalom), Bana ispán (Szentesháza), István fia János, Imre (Újfalu), Kökényes (Ludvégfalva, Péntek) és Demeter (Paszmos) említették.
1319-ben a régeni uradalom része volt; ekkor Losonci Dénes fia Dénes fiainak osztozásakor Istvánnak jutott.
1333-ban neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, mely szerint önálló római-katolikus plébánia volt. Később, a reformáció idején lakossága felvette a református vallást. Papja ekkor 6 régi báni pápai tizedet fizetett (Gy 3: 373). Birtokosai ekkor a Tomaj nemzetségbeli Bánffy, Losonczi; Galaczi, Széplaki Erdős, Kajtor, Szabó, Nagy és Kis, és Széplaki családok voltak.
1470-ben egy feljegyzés szerint Kopa Tamás malomhelyet kapott itt a Losoncziaktól, hogy malmot építsen a Lucz folyócskán.
1501-ben ugyancsak egy feljegyzés emlékezik meg arról, hogy Széplaki Kajtor Gergely vajdai ember a besztercei apácákat beiktatta.
1508-ban Újbudai Szabó Lázár Széplak egészbirtok nyolcadrészét 27 Ft-on zálogba adta Széplaki Kis Jánosnak és Búzai Bartos Györgyné: Jusztinának.
A reformáció idején lakossága felvette a református vallást. Temploma a középkorban épült, 1890-ben jelentős mértékben átalakították.
A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott.
Lakossága szerkesztés
1910-ben 693 lakosa volt, ebből 393 magyar, 292 román, 2 német, 6 cigány.
2002-ben 690 lakosából 363 román, 219 magyar, 108 cigány volt.
Források szerkesztés
- Györffy György: Kolozsvármegye
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}