Wikipédia

Heinrich Harrer

osztrák hegymászó, felfedező, író

Heinrich Harrer (Hüttenberg, 1912. július 6. – Friesach, 2006. január 7.) osztrák hegymászó, felfedező, író. Tagja volt annak a négytagú csapatnak, amely 1938-ban először mászta meg az Alpok Eiger nevű hegyének északi falát. Hírnevét főleg a Tibetben eltöltött hét évről szóló könyve, illetve az abból készült film hozta meg számára.

Heinrich Harrer
Született1912. július 6.[1][2][3][4][5]
Hüttenberg
Elhunyt2006. január 7. (93 évesen)[6][1][2][3][4]
Friesach[7]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
IskoláiGrazi Egyetem
Kitüntetései
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • Großes Goldenes Ehrenzeichen des Landes Steiermark
  • Berufstitel Professor
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj
  • Light of Truth Award (2002)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Harrer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Potala palota, a dalai láma székhelye
A hüttenbergi Heinrich Harrer Múzeum

Életpályája szerkesztés

Az ausztriai Karintiában született. 1933 és 1938 között földrajzot tanult a gráci egyetemen. 1933-ban belépett a náci pártba, az SS-nek is tagja volt (ezt az elhatározását később fiatalkori tévedésének tartotta), de egyébként nem folytatott politikai tevékenységet.

1938-ban részt vett abban a hegymászó csoportban, amelynek először sikerült meghódítania a Berni-Alpokban lévő Eiger hegy északi falát, az ún. halálfalat. Ezt a sikert az akkori német hatalom propagandacélokra használta. 1939-ben ugyancsak egy négyszemélyes csapat tagjaként, amelynek vezetője Peter Aufschnaiter(wd) volt, elindult Indiába megvizsgálni a Himalája egyik nyolcezres csúcsának, a Nanga Parbatnak a meghódítási lehetőségét. Már Karacsiban várakoztak a visszatérésre, amikor kitört a második világháború, és őket az angol hatóságok, mint ellenséges hatalom állampolgárait, fogolytáborba küldték.

Többszöri próbálkozás után, 1944-ben végre sikerült megszökniük, és Peter Aufschnaiterrel együtt majdnem kétévi bujdosás és gyaloglás után eljutottak az akkor még független Tibet fővárosába, Lhászába. Itt Harrer munkát kapott, kamatoztatta földrajzi ismereteit, térképeket készített, és az akkor tizenéves dalai láma egyik tanítója lett. Miután 1950-ben a kínai hadsereg lerohanta Tibetet, Harrer 1951-ben visszatért Európába, és megírta kalandos útjának a történetét. A könyvet több mint félszáz nyelvre lefordították, és film is készült belőle.

Több expedícióban vett részt, és több dokumentumfilmet készített. 1983-ban ismét ellátogatott a megszállt Tibetbe, amelyről könyvet írt. Az 1959-ben Tibetből elmenekülni kényszerült dalai lámával haláláig tartotta a kapcsolatot.

Könyvei (válogatás) szerkesztés

  • Sieben Jahre in Tibet. Mein Leben am Hofe des Dalai Lama. Ullstein, Wien 1952. (Ullstein, 2006, ISBN 3-548-35753-9), magyarul: Hét év Tibetben. Életem a Dalai Láma udvarában, 1998, 2005, 2010, filmen: Hét év Tibetben
  • Die Lust am großen Abenteuer, 1968
  • Impressionen aus Tibet. Gerettete Schätze, 1974
  • Die letzten Fünfhundert. Expedition zu den Zwergvölkern auf den Andamanen. Ullstein, Berlin, 1977, ISBN 3-550-06574-4
  • Ich komme aus der Steinzeit. Ewiges Eis im Dschungel der Südsee. Fischer, Frankfurt am Main, 1978, ISBN 3-596-23506-5
  • Die Götter sollen siegen. Wiedersehen mit Nepal, 1978
  • Die letzten Paradiese der Menschheit. Abenteuerliche Reisen zu den vergessenen Völkern,1979
  • Unter Papuas. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit, 1979
  • Geheimnis Afrika. Pinguin-Verlag, Innsbruck, 1979, ISBN 3-524-76027-9
  • Huka-Huka. Bei den Xingu-Indianern im Amazonasgebiet. Ullstein, Frankfurt am Main, 1979, ISBN 3-548-32013-9
  • Der Himalaya blüht. Blumen und Menschen in den Ländern des Himalaya. Pinguin, Innsbruck, 1980, ISBN 3-524-76031-7
  • Unter Papuas. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit. Fischer, Frankfurt am Main, 1980, ISBN 3-596-23508-1
  • Rinpotsche von Ladakh. Pinguin-Verlag, Pinguin 1981, Innsbruck, 1981, ISBN 3-7016-2102-0
  • Die letzten Fünfhundert. Expeditionen zu den Zwergvölkern auf den Andamanen. Ullstein, Frankfurt am Main, 1983, ISBN 3-550-06574-4
  • Meine Forschungsreisen. Pinguin, Innsbruck, 1986, ISBN 3-7016-2242-6
  • Borneo. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit. Pinguin, Innsbruck, 1988, ISBN 3-7016-2294-9
  • Ladakh. Götter und Menschen hinter dem Himalaya. Ullstein, Frankfurt am Main, 1988, ISBN 3-548-32016-3
  • Das Buch vom Eiger. Pinguin, Innsbruck / Umschau, Frankfurt am Main, 1988, ISBN 3-7016-2290-6
  • Unterwegs. Handbuch für Reisende. Unter Mitarbeit von Axel Thorer und K. R. Walddorf. Brockhaus, Wiesbaden, 1988, ISBN 3-7653-0318-6
  • Abenteuerreisen zu vergessenen Völkern. Die letzten Paradiese der Menschheit. 1990
  • Tibet und seine Medizin – 2500 Jahre Heilkunst. 1992, ISBN 3-7016-2395-3
  • Erinnerungen an Tibet. Ullstein, Frankfurt am Main, 1993, ISBN 3-550-06813-1
  • Geister und Dämonen. Magische Erlebnisse in fremden Ländern. Ullstein, Frankfurt am Main, 1993, ISBN 3-548-35336-3
  • Das alte Lhasa. Bilder aus Tibet. Ullstein, Berlin, 1997, ISBN 3-550-08435-8
  • Wiedersehen mit Tibet. Ullstein, Frankfurt am Main, 1997, ISBN 3-548-35666-4, magyarul: Visszatérés Tibetbe, 2006
  • Die Weiße Spinne. Das große Buch vom Eiger. Ullstein, München, 2001, ISBN 3-548-36229-X, magyarul: A fehér pók, 2003
  • Mein Leben. Ullstein, München, 2002, ISBN 3-550-07524-3
  • Denk ich an Bhutan. Herbig, München, 2005, ISBN 3-7766-2439-6

Magyarul szerkesztés

  • Hét év Tibetben. Életem a Dalai Láma udvarában; ford. Hensch Aladár, átdolg. Hendrey Tibor et al.; Bodhiszattva, Bp., 1998
  • A fehér Pók. Az Eiger krónikája; ford. Balázs István; Park, Bp., 2003
  • Visszatérés Tibetbe; ford. Horváth Sára; Cartaphilus, Bp., 2006
  • Hét év Tibetben; ford. Hensch Aladár, ford. átdolg. Hendrey Tibor, Kéthely Anna, Lukácsi Margit; jav. kiad.; Cartaphilus, Bp., 2010

Emlékezete szerkesztés

1982-ben szülővárosában emlékmúzeumot avattak a dalai láma jelenlétében. A múzeum felfedező útjait és azoknak a tárgyait mutatja be a közönségnek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Luminous-Lint (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ http://www.heute.de/ZDFheute/inhalt/0/0,3672,3267392,00.html
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ harrer_heinrich

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Harrer című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinrich_Harrer&oldid=24952095”