Heinrich Keil
Theodor Heinrich Gottfried Keil (Gressow, Wismar mellett, 1822. május 25. – Friedrichroda, 1894. augusztus 27.) német klasszika–filológus.
| Heinrich Keil | |
 | |
| Született | Gottfried Theodor Heinrich Keil 1822. május 25.[1][2] Wismar |
| Elhunyt | 1894. augusztus 27. (72 évesen)[1][2] Friedrichroda |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Vörös Sas-rend 2. osztály |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Keil témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Gimnáziumi tanulmányait Göttingenben végezte, 1839-től klasszika-filológiát tanult ugyanaitt, majd Bonnban. 1844 és 1846 között Olaszországban tartózkodott, 1848-ban magántanár lett Halléban, 1855-ben Berlinben, 1859-ben a filológia rendes tanárává nevezték ki Erlangenbe, 1869-ben pedig Halléba. 1882-ben a berlini tudományos akadémia levelező tagjává választotta.
Kritikai kiadásai szerkesztés
- Grammatici latini (Lipcse, 1856-1880, 7 kötet)
- Plinii Secundi Epistolae (uo. 1870; szövegkiad. uo. 1853, 2. kiad. 1867)
- Catonis de agricultura liber és Varronis rerum rusticarum libri III (kommentárral, Lipcse, 1882-84, 1889-1891)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Keil, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
