Jód-triklorid
| Jód-triklorid | |||
 A dimer szerkezeti képlete | |||
 A dimer kalottamodellje | |||
 Kereskedelmi mennyiségű jód-triklorid | |||
| IUPAC-név | jód-triklorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 865-44-1 | ||
| PubChem | 70076 | ||
| ChemSpider | 63265 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | PAWIVBWALDNUJP-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | I2Cl6 | ||
| Moláris tömeg | 466,5281 g/mol | ||
| Megjelenés | sárga kristályok | ||
| Sűrűség | 3,11 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 63 °C | ||
| Forráspont | 77 °C (bomlik)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A jód-triklorid interhalogén vegyület, képlete ICl3. Elsőként Humphry Davy állította elő 1814-ben.[2] Élénksárga,[3] szúrós szagú[1] szilárd anyag. Nyomás alatt megolvasztható, a kapott folyadék barna színű.[forrás?]
Tulajdonságai szerkesztés
Szilárd állapotban síkalkatú dimer I2Cl6, pontosabban Cl2I(μ-Cl)2ICl2 formában van jelen, két hídhelyzetű klóratommal.[4] A különböző helyzetű klóratomok esetén a kötésszögek és kötéstávolságok nem azonosak.
Jól oldódik alkoholban, éterben, benzolban.[1] Olvadt állapotban vezeti az elektromos áramot, ami arra utal, hogy ionokra szakad:[3]
I2Cl6 ⇌ ICl2+ + ICl4−
Vízben hidrolizál:[2]
Számos fém-kloriddal tetrakloridok képződése közben reagál.[forrás?]
Erős oxidálószer, szerves anyagokkal érintkezve azokat meggyújthatja.
Előállítása szerkesztés
Előállítható jód és −80 °C-os folyékony klór feleslegének reakciójával[3] vagy jód-monokloridból klór hatására:[1]
Előállítható folyékony jód és klórgáz 105 °C-ra történő melegítésével is.[forrás?]
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine trichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodtrichlorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ a b c d Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 661. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0
- ↑ a b Nils Wiberg, Egon Wiberg und Arnold Fr. Holleman: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. Gruyter Verlag; 102., stark umgearb. u. verb. Auflage 2007; ISBN 978-3-11-017770-1; S. 459ff.
- ↑ a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1127–1132. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ K. H. Boswijk and E. H. Wiebenga (1954). „The crystal structure of I2Cl6 (ICl3)”. Acta Crystallographica 7 (5), 417–423. o. DOI:10.1107/S0365110X54001260.