Wikipédia

John Berger

angol regényíró, költő, műkritikus, festő

John Berger (teljes nevén John Peter Berger) (London, 1926. november 5. – Antony, Hauts-de-Seine, 2017. január 2.) angol regényíró, költő, műkritikus, festő.

John Berger
Strasbourgban (2009)
Strasbourgban (2009)
Élete
Született1926. november 5.
Hackney, Egyesült Királyság
Elhunyt2017. január 2. (90 évesen)
Antony, Franciaország
Nemzetiségbrit
HázastársaPatricia Marriott, Anya Bostock, Beverly Bancroft
GyermekeiJacob, Katya (második feleségétől)
Yves (harmadik feleségétől)
Pályafutása
Fontosabb műveiKorunk festője, G.
Kitüntetései
  • James Tait Black-emlékdíj
  • Groeneveld Award (2011)
  • Man Booker-díj (G., 1972)
  • Scott Moncrieff Prize (2005)
Irodalmi díjaiBooker-díj, Petrarca-díj, Golden PEN-díj, Groeneveld Alapítvány díja
John Berger weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz John Berger témájú médiaállományokat.

A szokatlan című regényével, a G.-vel elnyerte az 1972-es Booker-díjat.

Műveiben sok érdekes magyar vonatkozás lelhető fel. Korunk festője című regényének főhőse emigráns magyar festőművész.

Az 1970-es években három forgatókönyvet írt Alain Tanner svájci filmrendező számára, amelyekből nagysikerű filmek születtek.

Költészete, műkritikusi munkássága elsősorban angol nyelvterületen ismert és elismert. Külföldi folyóiratokban megjelent cikkeinek egy része a Valóságban olvasható magyarul, de más magyar folyóiratokban is jelentek meg esszéi, elbeszélései.

Életének korai szakasza szerkesztés

Az oxfordi St. Edward Iskolába járt.

Apja, S. J. D. Berger katonatiszt, az első világháborúban a nyugati fronton szolgált, és több magas katonai kitüntetést kapott. Berger is szolgált a brit hadseregben 1944 és 1946 között.

Leszerelése után beiratkozott a Chelsea-i Művészeti Iskolába, majd a londoni Központi Művészeti Iskola (Central School of Art in London) hallgatója volt.

Életpályája szerkesztés

Pályafutását eredetileg festőművészként kezdte. Számos neves londoni galéria állította ki a képeit már az 1940-es években is. Festőművészi pályafutását később sem szakította meg.

Rajzot tanított 1948 és 1955 között, s eközben lett műkritikus, jelentetett meg számos esszét és kritikát a New Statesman című hetilapban. Marxista szemléletű humanizmusa és egyéni, határozott kijelentései, véleménye a modern művészetről némileg ellentmondásosan megítélt személyiséggé tették karrierje elején. Első, Permanent Red (1960) című esszékötetében amellett foglalt állást, hogy amíg a Szovjetunió nem éri el az Egyesült Államok nukleáris haderejének szintjét, addig az Egyesült Államoknak önkorlátozást kellene alkalmazni. Későbbi hozzáállása a szovjet államhoz jóval kritikusabb lett.

1958-ban jelent meg első regénye, a Korunk festője (A Painter of Our Time), amely egy Londonban élő emigráns magyar festőművész, Lavin János történetét meséli el napló formájában olyan hitelesen, hogy sok olvasója létező személynek hitte.

A Korunk festője után született két regényének (The Foot of Clive és Corker's Freedom) témája az elidegenedett és melankolikus brit városi élet.

Berger ekkorra végképp megcsömörlött az angliai élettől, és 1962-ben Franciaországban telepedett le.

1972-ben A mű, és ahogy látjuk (Ways of Seeing, rendező: Mike Dibb, BBC) című művészettörténeti tévésorozata nyomán megjelentette annak anyagát könyv formájában is (magyarul: Mindennapi képeink, 1990). A mű részben Walter Benjamin A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában c. esszéje[1] nyomán született.

Berger pikareszk jellegű kísérleti regénye, a G. 1972-ben jelent meg. A regény modern, 1898-ban játszódó feldolgozása Don Giovanni, azaz Don Juan történetének. (Innen a főhős keresztneve és monogramja a regény címében.) A regénnyel elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat és az 1972-es Booker-díjat. Berger fő politikai elgondolásának megfelelően a Booker-díj pénzdíjának felét a Nagy-Britanniában működő Fekete Párduc Pártnak adományozta, másik felével támogatta a bevándorló munkavállalók tanulmányait. Az 1970-es években a svájci rendezővel, Alain Tannerrel több filmet készített. Forgatókönyvírója, illetve társszerzője lett olyan nagysikerű filmeknek, mint A szalamandra (1971), A világ közepe (1974) és a Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976).

Róla illetve műveiről magyarul szerkesztés

Portréfilmek:

  • John Berger
  • Bestseller, Lévai Balázs riportfilmsorozata (riporter: Lévai Balázs)
  • Az elbeszélő: John Berger (svéd film, 1992?, riporter: Lena Birgersdotter (Menszátor Magdolna), 46 perc)[2]

Műveiről:

  • Báti László: Angol regény a polgárság hanyatlásáról (John Berger: G.), Nagyvilág, 1974. május (XIX. évfolyam 5. szám) Könyvekről című rovat
  • Bart István: John Berger két könyvéről, Nagyvilág, 1982. március (XXVII. évfolyam 3. szám) Olvasónapló című rovat

Munkái szerkesztés

Regények szerkesztés

  • Korunk festője (A Painter of Our Time, 1958), (Modern könyvtár) Európa Könyvkiadó, 1983, ISBN 963-07-2813-3, fordította: Lugosi László
  • The Foot of Clive (1962)
  • Corker's Freedom (1964)
  • G. (G., 1972), Európa Könyvkiadó, 1976, 1982, ISBN 963-07-0541-9, ISBN 963-07-2335-2, fordította: András T. László
  • Into Their Labours trilógia (1991): Pig Earth (1979), Once in Europa (1987), Lilac and Flag (1990)
  • To the Wedding (1995)
  • Photocopies (1996)
  • King: A Street Story (1999)

Elbeszélések szerkesztés

  • One Bear a Caught in a Story – Contemporary Fairytales and Fables című kötetből (1996)

Kritika szerkesztés

  • A Question of Geography (Nella Bielskival) (1987)
  • Les Trois Chaleurs (1985)
  • Boris (1983)
  • Goya's Last Portrait (Nella Bielskival) (1989)

Forgatókönyvek szerkesztés

  • Une ville à Chandigarh (A City at Chandigarh), 1966
  • A szalamandra (La Salamandre, The Salamander, Alain Tannerrel), 1971
  • A világ közepe (Le Milieu du monde, The Middle of the World, Alain Tannerrel), 1974
  • Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000, Jonah who will be 25 in the year 2000, Alain Tannerrel), 1976
  • Play Me Something (Timothy Neattel), 1989

Ismeretterjesztő filmek szerkesztés

  • A mű, és ahogy látjuk (Ways of Seeing, négy részes brit művészettörténeti televíziós sorozat, 1972, rendezte: Mike Dibb)[3]

Versek szerkesztés

  • Pages of the Wound (1994)
  • Le louche et autres poèmes (fiával, Yves Bergerrel) (2012)
  • Collected Poems (2014)

Magyarul is megjelent művészettörténeti munkái szerkesztés

  • Mindennapi képeink[4] (Ways of Seeing, 1972), Corvina Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-13-2771-X, fordította: Berger András
  • Picasso és az erogén zóna (tanulmány, 1992), fordította: Kúnos László, Magyar Lettre Internationale 1992. nyár, Európai kulturális folyóirat - 5. szám
  • Albrecht Dürer akvarelljei és rajzai, Benedikt Taschen (Köln) és Vince Kiadó (Budapest) közös kiadásában, 2005, ISBN 3-8228-4062-9, fordította: Falvay Dóra

Egyéb szerkesztés

  • Marcel Frishman (George Bessonnal) (1958)
  • Permanent Red (1960) (az Amerikai Egyesült Államokban: Toward Reality: Essays in Seeing, 1962)
  • The Success and Failure of Picasso (1965) (A magyarul Picasso és az erogén zóna címmel 1992-ben megjelent tanulmány?? Ld. fentebb)
  • A Fortunate Man (Jean Mohrral) (1967)
  • Fernand Léger (Heinz Lüdeckével) (1967)
  • Art and Revolution: Ernst Neizvestny And the Role of the Artist in the U.S.S.R. (1969)
  • The Moment of Cubism and Other Essays (1969)
  • The Look of Things: Selected Essays and Articles (1972)
  • A Seventh Man (Jean Mohrral) (1975)
  • About Looking (1980)
  • Another Way of Telling (Jean Mohrral) (1982)
  • And Our Faces, My Heart, Brief as Photos (1984)
  • The White Bird (amerikai címe: The Sense of Sight) (1985)
  • Keeping a Rendezvous (1992)
  • Titian: Nymph and Shepherd (lányával, Katya Bergerrel) (1996)
  • Isabelle: A Story in Shorts (Nella Bielskivel) (1998)
  • At the Edge of the World (Jean Mohrral) (1999)
  • Selected Essays (Geoff Dyer, szerk.) (2001)
  • The Shape of a Pocket (2001)
  • I Send You This Cadmium Red: A Correspondence with John Christie (John Christie-vel) (2001)
  • My Beautiful (Marc Trivier-vel) (2004)
  • Berger on Drawing (2005)
  • Here is Where We Meet (2005)
  • Hold Everything Dear (2007)
  • From A to X (2008)
  • Meanwhile (2008)
  • Why Look at Animals? (2009)
  • From I to J (Isabel Coixet-val) (2009)
  • Lying Down to Sleep (lányával, Katya Bergerrel) (2010)
  • Railtracks (Anne Michaelsszel) (2011)
  • Bento's Sketchbook (2011)
  • Cataract (Selçuk Demirellel) (2012)
  • Flying Skirts: An Elegy (fiával, Yves Bergerrel) (2014)
  • Portraits: John Berger on Artists (Tom Overton, szerk.) (2015) http://www.versobooks.com/books/2005-portraits Archiválva 2015. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

Magyarul szerkesztés

  • G.; ford. András T. László; Európa, Bp., 1976
  • Korunk festője Regény; ford. Lugosi László, utószó Bart István; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár)
  • Mindennapi képeink; ford. Berger András; Corvina, Bp., 1990
  • Albrecht Dürer akvarelljei és rajzai. John Berger esszéjével; ford. Falvay Dóra; Taschen–Vince, Köln–Bp., 2005

Novellák:

  • G. találkozik apjával és a forradalommal, fordította András T. László, Nagyvilág, 1974. szeptember (XIX. évfolyam 9. szám)
  • A pénz értéke (Elbeszélés), fordította Bart István, Nagyvilág, 1982. március (XXVII. évfolyam 3. szám)
  • Hol vagyunk?, fordította Fázsy Anikó, Nagyvilág, 2003. január-február (XLVIII. évfolyam 1-2. szám)
  • Tíz sürgöny a hely jelentéséről, fordította Fázsy Anikó, 2005. december (L. évfolyam 12. szám)


Néhány rövidebb írása a Valóságban jelent meg:

  • Permanent Red (Szemelvény), Valóság, 1964. április (VII. évfolyam 4. szám) a Könyvekről című rovatában

A Valóság Külföldi folyóiratokból című rovatában megjelent cikkei:

  • Nincsen többé portré, 1967. november (X. évfolyam 11. szám)
  • Az erdőből jött szobrász, 1968. március (XI. évfolyam 3. szám)
  • A fényképet érteni kell, 1969. január (XII. évfolyam 1. szám)
  • Ez még nem is legrosszabb..., 1972. június (XV. évfolyam 6. szám)
  • Manhattan,[5] Valóság, 1975. április (XVIII. évfolyam 4. szám)
  • Az utolsó közönség, 1975. november (XVIII. évfolyam 11. szám)
  • A rajzolás metamorfózisáról, 1977. január (XX. évfolyam 1. szám)
  • Márquez türelmes elnézése, 1977. július (XX. évfolyam 7. szám)
  • Parasztok és a haladás, 1978. március (XXI. évfolyam 3. szám)
  • Török parasztok kérdései, 1979. március (XXII. évfolyam 3. szám)
  • A szerelem ábécéje, 1981. október (XXIV. évfolyam 10. szám)
  • Hirosima - a gonoszság portréja, 1981. december (XXIV. évfolyam 12. szám)
  • A festészet helye, 1983. március (XXVI. évfolyam 3. szám)
  • Utazás a Pradóba, 1991. január (XXXIV. évfolyam 1. szám)
  • Mi a film, 1991. szeptember (XXXIV. évfolyam 9. szám)

Egyéb

  • Miért nézzük meg az állatokat?, Jel-kép,[6] 1990/2.
  • Picasso és az erogén zóna, Magyar Lettre Internationale, 1992. nyár, Európai kulturális folyóirat - 5. szám

Díjak szerkesztés

  • 1972 Booker-díj
  • 1991 Petrarca-díj
  • 2009 Golden PEN-díj
  • 2011 Groeneveld Alapítvány díja

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://aura.c3.hu/walter_benjamin.html
  2. ↑ A Magyar Televízió XX. századi portrék – Külföldi televíziók műsorából című sorozatában, 1992. augusztus 9-n Rádió és Televízió Újság, 1992. 31. szám (32 hét), 52. oldal
  3. ↑ Magyarországon szinkronizált változatát 1974. december 14-től vetítették. Anyaga könyvként is megjelent Mindennapi képeink címmel. (Ld. lentebb.)
  4. ↑ Szerkesztette: Sven Blomberg, Chris Fox, Michael Dibb, Richard Hollis. A mű, és ahogy látjuk című televíziós sorozatának anyaga könyvben.
  5. ↑ Tartalomjegyzékben Manhattam??
  6. ↑ A Magyar Közvéleménykutató Intézet folyóirata.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Berger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Berger&oldid=26532336”