Julius von Payer
Julius Johannes Ludovicus von Payer, magyaros formában Payer Gyula (Schönau, 1841. szeptember 2. – Veldes, 1915. augusztus 30.) osztrák–magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő.
| Julius von Payer | |
.jpg) | |
| Született | Julius Johannes Ludovicus von Payer Teplice[3] |
| Elhunyt | 1915. augusztus 30. (73 évesen)[4][3] Bled |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Theresianum Katonai Akadémia |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Payer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Katonai pályájának kezdete szerkesztés
Julius Payert fiatalon íratták be Łobzówba, (ma Krakkó része) egy gyalogsági kadétiskolába. 1857 és 1859 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia kadétja volt. 1859-ben alhadnagyi rangban szolgált a 36. gyalogezredben Veronában. Részt vett az 1859-es solferinói csatában. 1860 és 1863 között továbbra is Veronában szolgált. 1863-ban kinevezték történelemtanárnak a kismartoni katonai iskolába. Még ebben az évben elnyerte a hadnagyi rangot. 1866. június 24-én részt vett a custozzai csatában; hősiessége elismeréseként kitüntették.
Payer mint hegymászó szerkesztés
1862-től kezdett szabadidejében a dél-tiroli Alpok és a Magas-Tauern hegycsúcsainak meghódításába, megmászásába. 1864–1868 között bejárta az Adamello-Presanella hegycsoportot. Elsőként mászta meg az Adamello-hegyet (3554 méter). Túráiról részletes topográfiai térképeket készített; eredményeinek köszönhetően Payer a bécsi Ausztriai Térképészeti Hivatal egyik munkatársa lett.
Payer mint felfedező szerkesztés
1868-ban August Petermann német geográfus meghívására részt vett az 1869–1870-es második német északi-sarki expedícióban. 1871-ben előexpedíciót vezetett Karl Weyprechttel együtt a Novaja Zemlja szigetcsoport felé. 1872 és 1874 között az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyik vezetője volt: az expedíció eredményeképpen fedezték fel a Ferenc József-földet. 1874. október 1-jén a felfedezésért 44 guldennel jutalmazták, 1876. október 24-én pedig megkapta az örökletes lovagi rangot. Még ebben az évben megírta az expedícióról szóló Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869–1874 című művét. Időközben (1874-ben) kilépett a hadseregből.
Payer mint festő szerkesztés
1877-ben megházasodott Fanny Kann-nal, egy frankfurt am maini elvált asszonnyal; a házasságból két gyermekük született: Jules és Alice. 1877–1879 között festészetet tanult Frankfurtban, 1880 és 1882 között pedig Münchenben. Monumentális festménysorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról, illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról. Festményeiért a Müncheni Képzőművészeti Akadémia nagy medálját is elnyerte. 1882 és 1890 között festőként dolgozott Párizsban, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is, akitől elsősorban a fekete és fehér szín használatát, a különböző kontrasztok alkalmazását tanulta meg. 1884-ben egy fertőzés eredményeképpen elvesztette az egyik szeme világát. Festményeit Párizsban, Münchenben, Berlinben és Chicagóban is kiállították, utóbbi helyen 1894-ben aranyérmet kapott alkotásaiért. 1890-ben elvált feleségétől, visszatért Bécsbe, és festőiskolát alapított hölgyek részére. 1892-től kezdve gyakran betegeskedett, de ebben az évben alkotta meg az egyik legismertebb képét: a „Sohasem hátrálunk meg” című festményt.
Időskora szerkesztés
1895-ben szeretett volna bekapcsolódni a német déli-sarki expedícióba, ám ez végül betegsége miatt elmaradt. 1903-tól szinte minden évben Bad Veldesben (ma: Bled, Szlovénia) kúráltatta betegségét. 1912-ben még egyszer utoljára egy nagyívű vállalkozásba kezdett: expedíciót szervezett, amelynek során egy tengeralattjáróval jutott volna el az Északi-sarkra. A felfedezőút nem valósult meg, Julius Payer 1915. augusztus 30-án meghalt Veldesben szívrohamban. Szeptember 4-én a bécsi Zentralfriedhofban temették el. Halála után Dél-Tirolban egy fennsíkot róla neveztek el (Payerhütte), Bécsben a Vega–Payer–Weypracht-kaszárnya nevében őrzi emlékét.
1875-ben Munkács díszpolgárává választották.[6]
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- Weyprecht Károly, Payer Gyula jelentései az Osztrák–Magyar Éjszaksarki Expediczió Bizottságához; ford. Sámi Lajos; Fanda-Frohna Ny., Budapest, 1874
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b c The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
- ↑ Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch
Források szerkesztés
- Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. – Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. – 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)
- Julius von Payer (1842-1915) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
További információk szerkesztés
- Julius von Payer: Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869-1874 (Bécs, 1876)
- Andreas Pöschek: Az osztrák–magyar északi-sarki expedíció német nyelven] (letölthető PDF formátumban[1])
