Kékesfüred
Kékesfüred (ukránul: Синяк [Szinyák]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
| Kékesfüred (Синяк) | |
 | |
| Kékesfüred látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Szentmiklós község |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 89642 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 200 fő (2001) |
| Népsűrűség | 108,7 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 516 m |
| Terület | 1,84 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 34′ 41″, k. h. 22° 51′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 41″, k. h. 22° 51′ 28″ | |
 Kékesfüred
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kékesfüred témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
A Kéklő-hegységben (Szinyák), 450 méteres tengerszint fölötti magasságban fekvő település. A közelében ered és átfolyik rajta a Matejkova.
Története szerkesztés
A településről először a 18. században történt említés, amikor a Szinyák folyó medencéjében megbúvó falucska gyógyvizéről írtak; melyben megemlítették, hogy annak kékes árnyalatáról kapta a Szinyák nevet. A hagyomány szerint a gyógyvizet a helyi pásztorok fedezték fel, mikor rájöttek, hogy a kékesfüredi víz közelében legelésző nyáj sosem betegedett meg, majd a pásztorok saját magukon is kipróbálva a vizet, felfedezték, hogy az rájuk is gyógyító hatással bír. A csodálatos hatású víz hírére messzi tájakról is kezdtek idelátogatni a gyógyulni vágyók.
1936-ban a közelben élő Schönborn gróf családja is felfedezte a fürdőhelyet, majd 1939-ben már egy zuhanyzásra szolgáló helyiséget is létrehoztak a településen. Később szállodák és szanatóriumok épültek a faluban és felvonót és lesiklópályát is létrehoztak a településen.
A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Szolyvai járásához tartozott.
1910-ben 162 lakosából 9 magyar, 146 német és 5 ruszin volt. Ebből 156 római katolikus, 4 görögkatolikus volt.
Források szerkesztés
- Kárpátinfó [1][halott link]
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
