Koniin

koniin

koniin
IUPAC-név (2S)-2-propilpiperidin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 458-88-8
PubChem 441072
ChemSpider 389878
SMILES
N1[C@@H](CCC)CCCC1
InChI
1/C8H17N/c1-2-5-8-6-3-4-7-9-8/h8-9H,2-7H2,1H3/t8-/m0/s1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H17N
Moláris tömeg 127,227 g/mol
Olvadáspont -2 °C
Forráspont 166–167 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek pszeudokonhidrin; konhidrin; gamma-konicein; N-metilkoniin
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A koniin színtelen, olajszerű, erősen mérgező, undorító szagú (egérhúgyszag) és maró csípős ízű folyadék (fp. 166,5 °C). Vízben oldódik; az oldat felmelegítve megzavarosodik; éterrel, borszesszel és olajokkal elegyíthető.

A poszt-szinaptikus nikotinos acetilkolin receptorok gátlásával megakadályozza az ideg–izom ingerületáttevődést. Ennek következtében lebénulnak az izmok, beleértve a légzőizmokat is, ami végül fulladásos halálhoz vezet. A központi idegrendszerre nem hat, így a beteg végig tudatánál van. Mivel ellenszere nem ismert, a beteg egyetlen esélye a túlélésre a mesterséges lélegeztetés, amíg a szer természetes úton kiürül.

Sztrichnin-mérgezés esetén, amennyiben semmilyen más kezelés nem hatásos, koniin alkalmazható a görcsös rángások feloldására.[1]

A természetben is előfordul a foltos bürök (Conium maculatum) minden részében. Innen a koniin név is: koneio (κώνειο) görögül bürköt jelent.[2]

Az ókori görög törvénykönyvekben a bürökpohár a kiszabható halálbüntetés egyik neme volt; Szókratészt is így végezték ki. A tüneteket tanítványa, Platón írta le.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hannu Hotti, Heiko Rischer (2017. november 22.). „The killer of Socrates: Coniine and Related Alkaloids in the Plant Kingdom” (angol nyelven). Molecules.  
  2. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 82. o. ISBN 963 8334 96 7  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Coniine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés