Króm(III)-oxid
| Króm(III)-oxid | |
-oxide-sample.jpg) Króm(III)-oxid minta | |
| Más nevek | Króm-szeszkvioxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1308-38-9 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Cr2O3 |
| Moláris tömeg | 151,99 g/molCr=68,43%, O=31,57% |
| Sűrűség | 5,22 g/cm³ (25 °C)[1] |
| Olvadáspont | 2435 °C[1] |
| Forráspont | körülbelül 3000 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | Gyakorlatilag oldhatatlan[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | nincsenek R-mondatok[1] |
| S mondatok | nincsenek S-mondatok[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A króm(III)-oxid (Cr2O3) a króm szervetlen vegyülete, oxidja. Zöld színű por, vízben oldhatatlan. Amfoter anyag. Leginkább tömény savakban és lúgokban oldódik. A króm-trioxiddal ellentétben nem mérgező tulajdonságú. Főként katalizátorként, csiszolásra és pigmentként festékek gyártásakor használják.
Kémiai tulajdonságai szerkesztés
A hidrogén a króm(III)-oxidot magas hőmérsékleten és nagy nyomáson krómmá redukálja. Magasabb hőmérsékleten reakcióba lép klórral, ekkor klorid keletkezik. Ha szén, szilícium vagy bór jelenlétében hevítik, redukálódik és fémkróm szabadul fel belőle.
Előállítása szerkesztés
Nátrium-dikromátból állítják elő kénnel hevítve. A króm(III)-oxid mellett nátrium-szulfát is képződik, ezt kilúgozással távolítják el.
Króm(III)-oxid keletkezik az ammónium-dikromát hevítésekor is. Mellette nitrogén fejlődik.
Előfordulása a természetben szerkesztés
A króm(III)-oxid a természetben az eskolait nevű ásványként található meg. Az ásványt Pentti Eelis Eskola finn geológus tiszteletére nevezték el.[2]
Felhasználása szerkesztés
A króm(III)-oxidot katalizátorként alkalmazzák egyes szerves kémiai szintézisekben. Csiszolóanyagként szolgál acél fényezésére. Legfőként viszont pigmentként alkalmazzák festékek, üvegek és zománcok készítésekor.
Források szerkesztés
Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret