Pasch-tétel
A Pasch-tétel a geometria egyik tétele, amely kimondja, hogy egy egyenes tetszőleges négy pontja mindig megjelölhető címkékkel úgy, hogy a pont az és között és ugyanakkor az és között legyen, a pont pedig az és és ugyanakkor a és között legyen.[1]
Története szerkesztés
Ezt a tételt Moritz Pasch vizsgálta először részletesen Vorlesungen über neuere Geometrie című könyvében, amely 1882-ben jelent meg. Ebben kimutatta, hogy Euklidész ezt a tulajdonságot anélkül használja fel Elemek című munkájában, hogy explicit axiómaként kimondaná. Ezeket az eredményeket felhasználva vette fel Hilbert ezt az axiómát saját axiómarendszerébe a Pasch-axiómával együtt a Grundlagend der Geometrie első kiadásában. Azonban E. H. Moore amerikai matematikus 1902-ben bebizonyította, hogy ez az állítás levezethető Hilbert többi axiómájából, ezért a Grundlagen der Geometrie 1903-as második kiadásában már csak tételként szerepel az állítás.[2]
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Hivatkozások szerkesztés
- Moritz Pasch: Vorlesungen über neuere Geometrie, B. G. Teubner, Leipzig, 1882
- David Hilbert: Grundlagen der Geometrie, B. G. Teubner, Leipzig, 2. kiadás, 1903
- Victor Pambuccian: The axiomatics of ordered geometry: I. Ordered incidence spaces. Expositiones Mathematicae 29 (2011), 24-66.
Források szerkesztés
- A Pasch-tétel MathWorld oldalán
- Moritz Pasch biográfiája
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ „Sind irgend vier Punkte einer Geraden gegeben, so lassen sich dieselben stets in der Weise mit A, B, C, D bezeichnen, daß der mit B bezeichnete Punkt zwischen A und C und auch zwischen A und D und ferner der mit C bezeichnete Punkt zwischen A und D und auch zwischen B und D liegt.”
- ↑ Lásd: Hilbert: Grundlagen der Geometrie 5. o.
