Repiczky János
Repiczky János (Újbars, 1817. április 23. – Pest, 1855. március 25.) orientalista, az MTA levelező tagja.
| Repiczky János | |
| Született | 1817. április 23. Újbars |
| Elhunyt | 1855. március 25. (37 évesen) Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orientalista, könyvtáros, egyetemi oktató, akadémikus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Tanulmányait Korponán, Selmecen és Pozsonyban végezte, ahol elsajátította rendes tanulmányai mellett a héber, arab és török nyelvek ismeretét, sőt egyik tanára, Tamaskó a szanszkrit nyelv elemeibe is beavatta. A pozsonyi evangélikus főiskola segélyével és ajánlatával 1842-43-an a tübingeni egyetemen Georg Heinrich August Ewaldtól, a kor egyik legnagyobb orientalistájától hallgatta a szanszkrit nyelvről tartott magánelőadásokat. Minden idejét a keleti nyelvek és összes, a Keletre vonatkozó tudományosságnak, irodalomnak, föld- és néprajznak, bölcsészetnek és vallásoknak, történet- és költészetnek mélyre ható tanulmányozására szentelte. Hazatérve, bár az akadémia arab nyelvtanát kinyomtatásra érdemesítette és arab költeménye, melyet a Pyrker-képtár megnyitása alkalmából írt és nyomatott ki, feltűnést keltett: kénytelen volt a fővárost elhagyni és vidéken keresni házi nevelői helyet. 1847. december 23-án a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai sorába választotta. Növendékét a szabadságharc magával vitte, és 1848-ban ismét Pesten találjuk őt, mint házi tanítót. Amikor az Akadémiai könyvtár írnoki állása megürült, gróf Széchenyi István elnök sietett Repiczkyt e szerény helyre alkönyvtárnoki címmel beiktatni. 1851-ben régi vágya teljesült: kinevezték a politikába sohasem avatkozó tudóst a pesti egyetemen a keleti nyelvek magántanárává, ahol felváltva a török, perzsa és szanszkrit nyelveket tanította. Az Akadémia javaslatára az elnökség török-magyar történeti kútfők gyűjtésével és fordításával bízta meg, külön díjazás mellett. E munkálkodása gyümölcsei: a török-magyar-kori történetírásra vonatkozó bécsi kéziratok lajstroma; a jászberényi török levelek másai és fordítása; Naima török históriájának kivonata, melyekből a legérdekesebb részeket, például a zsitvatoroki béke történetét, Hatvan és Eger ostromát stb. fel is olvasta; Dsáfer pasa névtelenének magyarországi emlékiratai, a Derbend-náme és Dselalzadé kivonata, lévai török levelek, Szulejman császár naplójának a magyar hadjáratokra vonatkozó részei: egész kis török-magyar okmánytár. Kéziratban maradt Szeladeddin keleti forrásokból és egyszersmind középkori keresztény tudósításokból dolgozott története.
Nyomtatásban megjelent korábbi munkái szerkesztés
- Keleti órák (Szeged 1848), melyben az arab, perzsa és török költészet párhuzamos megismertetésére adott alakilag gyarló, de jellemző, fordított vegyes költeményeket, de a műből csak az első füzet jelent meg.
- Gyakorlati török nyelvtan (Pest 1851).
Emlékezete szerkesztés
Barátja, pártfogója Toldy Ferenc mondott felette emlékbeszédet 1855. április 23-án és rajzolta érdemeit Irodalmi arcképei és újabb beszédeiben (Pest 1856. XX. 206-214. old.).
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
