Wikipédia

Sántaraksita

Indiai filozófus

Sántaraksita (szanszkrit; wylie: zhi ba tsho,[1] 725–788)[2] neves 8. századi indiai buddhista brahmin és a Nálanda apátja. Sántaraksita alapította a jógácsára-szvátantrika-mádhjamika filozófiai iskolát, amely egyesítette Nágárdzsuna madhjamaka hagyományát, Aszanga jógácsára hagyományát és Dharmakírti logikai és episztemológiai rendszerét. Jelentős szerepe volt ezen felül a buddhizmus és a szarvásztiváda egyházi rend hagyományvonalának Tibetben történő terjesztéséért, amelyet a Szamje kolostorban hoztak létre.[3]

Története szerkesztés

Sántaraksita életéről kevés hiteles forrás áll rendelkezésre, és azok többsége is hagiografikus forrás. Történetének egy része megtalálható Dzsamgon Dzsu Mipham Gyaco 19. századi szövegmagyarázataiban, amely olyan forrásokra támaszkodik mint a Kék Évkönyv, Buton Rincsen Drub szakja mester és Taranatha láma írásai. Sántaraksita Zahor (tibeti: Szahor, valahol a mai indiai Himácsal Prades állam területén[4]) királyának volt a fia.[5]

Sántaraksita egy Revalszar nevű településen született,[6] a mai indiai Himácsal Prades területén. 767 előtt a tibeti Triszong Decen király kérésére Tibetbe utazott. Egy történet szerint a legelső útja sikertelen volt, és hat évet Nepálban kényszerült eltölteni mielőtt elérte volna Tibetet.[7] Miután letelepedett a himalájai országban, Sántaraksita hatalmas mennyiségű fordítási munkákat felügyelt. Közben megépült Tibet legelső buddhista kolostortemploma, a Szamje kolostor 787-ben és megjelentek az első tibeti szerzetesek (bhikkhu). Élete hátralevő részét ebben a kolostorban töltötte (13 évet), és nem tért vissza Indiába, amely miatt nagy népszerűségre tett szert a tibeti emberek körében. Állítólag egy lórúgásba halt bele.[8]

Tibet legfőbb filozófiai világnézetévé váltak Sántaraksita tanításai a 8. századtól a 15. századig, amelyen felülkerekedett Dzse Congkapa prászangika madhjamaka értelmezése.[9] A 19. század végén a Dzsu Mipham-féle Rimé mozgalom Congkapa nézeteit értelmezte újra.

Tanítványai szerkesztés

Nézetei szerkesztés

Sántaraksita a madhjamaka, a jógácsára és a pramána ötvözetéről szóló filozófiáját a Madhjamákalamkára című művében fejtette ki. Szerepeltek benne a szautrántika és a „csak-tudat” jógácsára nézetei is, főleg a konvencionális igazságra vonatkozóan, amely a két igazság tana közül az egyik. Világnézetét később úgy nevezték a tibetiek, hogy „jógácsára-szvátantrika-madhjamaka”, jóllehet ő maga nem így nevezte saját világnézetét.

Az általa írt szintézisben arra kéri az olvasót, hogy valljon madhjamaka nézeteket, a legvégső igazságot Nágárdzsuna és Árjadéva filozófiáján, a konvencionális igazságot pedig Aszanga és Vaszubandhu jógácsára nézetein keresztül vizsgálja. Ehhez adja még hozzá Dignága és Dharmakírti szautrántika nézeteit.

Sántaraksita másik legismertebb szövege a Tattvaszamgraha (A valóság rövid összefoglalása), amely korának filozófiai világnézeteinek enciklopédikus összefoglalója, amelynek fordításai fennmaradtak Tibetben és Kínában egyaránt. Egy szanszkrit nyelvű verziót is felfedezett 1873-ban Dr G. Bühler a Pársvanátha dzsaina templomban, Dzsaiszalmer városban. Ebben a verzióban Sántaraksita tanítványának, Kamalasílának a szövegmagyarázatai is szerepelnek.

Madhjamákalamkára szerkesztés

 Bővebben: Madhyamákalamkára

A Dzsu Mipham által újjáélesztett Sántaraksita hagyomány szerkesztés

 Bővebben: Rime mozgalom

A 19. században mozgalom indult, amelynek keretein belül oktatási központokat hoztak létre, amelyekben a domináns gelug iskolától eltérő, hagyományos tanításokat adtak. Ez felerősítette a szakja, kagyü, nyingma és dzsonang hagyományokat, amelyet majdnem teljesen elnyomott a gelug hegemónia.[10] A mozgalom részeként Dzsamgon Dzsu Mipham Gyaco nyingma mester szövegmagyarázatot készített Sántaraksita Madhjamakalankára című, 400 évvel korábbi művéhez.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Murthy (1989) 18-27, 41–43. o.
  2. ↑ stanford.edu: Śāntarakṣita (Stanford Encyclopedia of Philosophy)
  3. ↑ Śāntarakṣita (szerző); Ju Mipham (magyarázatokkal ellátta); Padmakara Translation Group (ford.) (2005). The Adornment of the Middle Way: Shantarakshita's Madhyamakalankara with commentary by Jamgön Mipham. Boston, Massachusetts, USA: Shambhala Publications, Inc. ISBN 1-59030-241-9 (alk. paper): 3. o.
  4. ↑ Omacanda Hāṇḍā. Buddhist Art & Antiquities of Himachal Pradesh, Upto 8th Century A.D.. Indus Publishing, 1994, 135. o.. ISBN 9788185182995 
  5. ↑ Shantarakshita & Ju Mipham (2005) 2–3. o.
  6. ↑ Omacanda Hāṇḍā, Buddhist Western Himalaya: A politico-religious history, Indus Publishing, 314. o.
  7. ↑ Fő oldal. Lumbiniinteractive. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  8. ↑ Banerjee, 1982 P.5
  9. ↑ Shantarakshita & Ju Mipham (2005) 5–6, 12–16. o.
  10. ↑ Shantarakshita & Ju Mipham (2005) 4–5. o.

Források szerkesztés

  • Banerjee, Anukul Chandra. Acaraya Santaraksita in Bulletin of Tibetology, New Series No. 3, p. 1–5. (1982). Gangtok, Sikkim Research Institute of Tibetology and Other Buddhist Studies [1]
  • Blumenthal, James. The Ornament of the Middle Way: A Study of the Madhyamaka Thought of Shantarakshita. Snow Lion, (2004). ISBN 1-55939-205-3 – a study and translation of the primary Gelukpa commentary on Shantarakshita's treatise: Gyal-tsab Je's Remembering The Ornament of the Middle Way
  • Doctor, Thomas H. (ford.) Mipham, Jamgon Ju. Speech of Delight: Mipham's Commentary of Shantarakshita's Ornament of the Middle Way. Ithaca: Snow Lion Publications (2004). ISBN 1-55939-217-7
  • Ichigō, Masamichi (szerk. és ford.). Madhyamakālaṁkāra of śāntarakṣita with his own commentary of Vṛtti and with the subcommentary or Pañjikā of Kamalaśīla". Kyoto: Buneido (1985)
  • Jha, Ganganath (ford.) The Tattvasangraha of Shantaraksita with the Commentary of Kamalashila. 2 volumes. First Edition : Baroda, (G.O.S. No. Lxxxiii) (1939). Reprint ; Motilal Banarsidass, Delhi, (1986)
  • Murthy, K. Krishna. Buddhism in Tibet. Sundeep Prakashan (1989) ISBN 81-85067-16-3
  • Prasad, Hari Shankar (szerk.). Santaraksita, His Life and Work. (Collected Articles from "All India Seminar on Acarya Santaraksita" held on 3–5 August 2001 at Namdroling Monastery, Mysore, Karnataka). New Delhi, Tibet House, (2003)
  • Phuntsho, Karma. Mipham's Dialectics and Debates on Emptiness: To Be, Not to Be or Neither. London: RoutledgeCurzon (2005) ISBN 0-415-35252-5
  • Śāntarakṣita (szerző); Jamgon Ju Mipham Gyatso (megjegyzésekkel ellátta); Padmakara Translation Group (fordító)(2005). The Adornment of the Middle Way: Shantarakshita's Madhyamakalankara with commentary by Jamgön Mipham. Boston, Massachusetts, USA: Shambhala Publications, Inc. ISBN 1-59030-241-9 (alk. paper)
  • Sodargye, Khenpo (索达吉堪布) (ford.) . 中观庄严论释 (A Chinese translation of the Mipham's Commentary of Ornament of the Middle Way). online verzió

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sántaraksita&oldid=25979477”