Szarvásztiváda
A szarvásztiváda (szanszkrit: सर्वास्तिवाद; kínai: 說一切有部, pinjin: Shuō Yīqièyǒu Bù) korai buddhista iskola volt, amely a mindenkori (múlt, jelen, jövő) dharma birtokosának vallotta magát.[1]
A szarvásztiváda az egyik legbefolyásosabb buddhista szerzetesrend volt, amely Észak- és Dél-India mellett egész Közép-Ázsiában virágzott. Úgy tartják, hogy ebből az iskolából vált külön a múlaszarvásztiváda szekta, jóllehet a két irányzat viszonya még nem lett egészen pontosan meghatározva.
Elnevezése
szerkesztésA szarvásztiváda elnevezés szanszkrit eredetű kifejezés, amely nagyjából annyit jelent, hogy "minden létező elmélete". Az elnevezés páli alakja szabbatthiváda.[2]
Bár a kifejezés elemzésének módjában nincs teljes egyetértés, általánosan úgy vélik, hogy három részből tevődik össze: szarva "összes" vagy "minden" + aszti "létezik" + váda "beszél", "mond" vagy "elmélet". Ez pontosan megfelel a kínai Shuō Yīqièyǒu Bù 說一切有部 elnevezésnek is,[3] amely szó szerint azt jelenti, hogy "a szekta, amely a minden létezéséről beszél".
Története
szerkesztésEgyesek szerint a szarvásztiváda a szthaviraváda iskolából vált ki.[4]
A szarvásztiváda iskola Kaniska császár támogatását élvezték és ennek köszönhetően a Kusán-dinasztia idején jelentősen megerősödtek. A következő ezer évre ez az iskola vált az egyik legdominánsabb buddhista iskolává.[4]
Közép-Ázsiában néhány buddhista rend számított csak történelmileg is jelentősnek. A tudósok a közép-ázsiai buddhista missziókat három időszakra osztják. Ezek időrend szerint a következőek voltak:[5]
- dharmagupta
- szarvásztiváda és
- múlaszarvásztiváda
I. sz. 148-170 között a parthiai An Si-kao szerzetes Kínába utazott és lefordított egy művet (Da Biqiu Szancsien Veiji - kínaiul: 大比丘三千威儀), amely leírja az öt legfőbb indiai szerzetesrend ruháinak (szanszkrit: kaszája) színét.[6] Egy későbbi szöveg (Sáriputrapariprccsá) fordítása hasonló információkkal szolgál,[6] azonban a dharmaguptaka és a szarvásztiváda rendek színei fordítva szerepelnek az utóbbiban - itt szarvásztivádáé a fekete és a dharmaguptakáé a sötét vörös szín.[7][7]
Nyelve
szerkesztésButon Rincsen Drub tibeti történész szerint a mahászánghikák a prákrit nyelvet, a szarvásztivádák a szanszkritot, a szthavirák a paisácsit és a szammatíják az apabhramsa dialektust használták.[8]
Tanok
szerkesztésA vaibhásika és a szautrántika
szerkesztésA szarvásztiváda két al-szektája a vaibhásika és a szautrántika volt. Az előbbit a Mahavibhása-sásztra támogatói hozták létre. A vaibhásika-szarvásztiváda szektának volt messzemenően a legteljesebb tangyűjteménye a korai buddhista iskolák közül.[9] Ez az iskola Indiában és azon túl is hatalmas sikereket ért el.[10]
A szautrántika szekta ezzel szemben a buddhista szútrákra helyezte a hangsúlyt. A szautrántika kifejezés is azt jelenti, hogy "azok, akik a szútrákat védelmezik". A szautrántikák azt a nézetet vallották, hogy egy időben több Buddha is létezhet egyszerre.[11]
A három szekér
szerkesztésIndiában a korai buddhista iskolák gyakran osztották fel a buddhista gyakorlatokat "szekerekre" vagy "kocsikra" (jána). Például a vaibhásika szarvásztiváda hagyomány követői állítólag a három szekér gyakorlatát alkalmazták:[12]
Buddha
szerkesztésA szarvásztivádák Buddha fizikai testét (Skt. rúpakája) tisztátalannak és helytelennek tartották menedékvétel szempontjából. Ők a Buddha igazságtestében (Dharmakája) vettek menedéket.[13] As stated in the Mahāvibhāṣā:[13]
Arhátok
szerkesztésA buddhák és a bodhiszattvák természetfeletti képességeit hirdették és az arhatok esendőségét.[14] A szarvásztivádaNágadatta-szútra kritizálja ezt a mahísászaka nézetet. Mára felveszi a főhősnő, Nágadatta apjának alakját és megpróbálja meggyőzni, hogy a teljesen megvilágosodott buddha szintje helyett (szamjakszam-buddha) elégedjen meg az arhat tudatszint egy alsó szintjével.[15] Nágadatta elutasította ezt a tanácsot.[16]
Kánon
szerkesztésVinaja
szerkesztésA dharmaguptakák elutasították a szarvásztiváda prátimoksa szabályokat, azon az alapon, hogy az eredeti Buddha tanítások elvesztek.[17]
A teljes szarvásztiváda vinaja megtalálható a kínai buddhista kánonban. A 7. században írt Jicsing művekből kiderül, hogy Kelet-Kínában a legtöbb egyházi ember a dharmaguptaka vinaját követte, Kuancsong környékén a mahászanghika vinaját, a Jangce környékén és attól délre pedig a szarvásztiváda vinaját használták.[18] A Kínában használt többféle vinaja gyakorlatát több, neves kínai buddhista mester is bírálta. A 8. században Dao An mester a császár támogatásával rendeletben szabták meg, hogy Kínában a szangha minden tagjának a dharmaguptaka-féle vinaját kell használnia.[19]
Ágamák
szerkesztésA szarvásztiváda iskolától ma már rendelkezésre áll egy szinte teljes szútra-gyűjtemény egy nem régi felfedezésnek köszönhetően Afganisztánban, ahol egy kolostor romjai között megtalálták a Dírgha-ágama szanszkrit szövegének kétharmadát. A Madhjama-ágama (T26, Chinese trans. Gotama Saṅghadeva) és a Szamjukta-ágama (T99, Chinese trans. Guṇabhadra) kínai fordításai már azelőtt is rendelkezésre álltak. Ezáltal a théraváda mellett a szarvásztiváda az egyetlen korai iskola, amelynek egy szinte teljes szútra-gyűjteménye is megmaradt eredeti állapotában - igaz a théravádától eltérően a szarvásztiváda szövegek nem teljes egésze található meg az eredeti nyelven.
Abhidharma
szerkesztésA szarvásztiváda Abhidharma hét szövegből áll:
- Jnánaprassthána ("A tudás megalapozása") (T. 1543-1544)
- Prakaranapáda ("Kifejtés") (T. 1541-1542)
- Vidzsnánakája ("Tudat teste") (T. 1539)
- Dharmaszkandha ("Dharma halmazok") (T. 1537)
- Pradzsnaptisásztra ("Értekezés az elnevezésekről") (T. 1538)
- Dhátukája ("Elemek teste") (T. 1540)
- Sangítiparjája ("Beszéd az összegyűjtésről") (T. 1536)
A vaibhásika szövegeihez tartozik még:
- Mahávibhásá ("Nagy magyarázószöveg" a Jnánaprassthána szöveghez) (T. 1545)
Az összes szöveget lefordították kínai nyelvre és a kínai buddhista kánon részét képezik.
Források
szerkesztés- ↑ [Louis de La Vallée Poussin, Pruden: Abhidharma-kośa-bhāṣyām, Asian Humanities Press, 1988. Pg. 807]
- ↑ While the Pali term, sabbatthivāda, is not found in the Pāli canon's Vinaya or Sutta Pitaka, an antonymous Pali term, natthivādā (SLTP - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sltp/MN_III_utf8.html#pts.078), (Thanissaro, "Maha-cattarisaka Sutta: The Great Forty " [MN 117], 1997, - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/mn/mn.117.than.html) and "nihilism" (Nanamoli & Bodhi, trans., 1995/2001, "The Middle Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikaya," p. 940, para. 38), - MN 117. Inflections of the Pali term, sabbatthivādā, can be found in the Abhidhamma's Kathavatthu and the post-canonical Mahavamsa - http://www.bodhgayanews.net/pali.htm Archiválva 2021. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben).
- ↑ Taisho 27, n1545
- ↑ a b Buddhism: A Modern Perspective. Charles S. Prebish. Penn State Press: 1975. ISBN 0-271-01195-5 pg 42-43
- ↑ Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
- ↑ a b Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. p. 55
- ↑ a b Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. pp. 55-56
- ↑ Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2012. p. 9
- ↑ Park, Changhwan, PhD thesis, University of California, Berkeley, 2007 pg 2
- ↑ A Study of the Abhidharmahṛdaya: The Historical Development of the Concept of Karma in the Sarvāstivāda Thought. PhD thesis by Wataru S. Ryose. University of Wisconsin-Madison: 1987 pg 3
- ↑ Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 66
- ↑ Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Bibliographical Notes. 1999. p. 189
- ↑ a b Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 49
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
- ↑ Kalupahana, David. Buddhist Thought and Ritual. 2001. p. 109
- ↑ Buddhist thought and ritual. New York: Paragon House (1991. október 30.). ISBN 978-0892260898, p. 109
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 52
- ↑ , p. 187
- ↑ pp. 194-195
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- Szekták és szektarianizmus - A buddhista iskolák eredete Archiválva 2008. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)