Szarvásztiváda

A szarvásztiváda (szanszkrit: सर्वास्तिवाद; kínai: 說一切有部, pinjin: Shuō Yīqièyǒu Bù) korai buddhista iskola volt, amely a mindenkori (múlt, jelen, jövő) dharma birtokosának vallotta magát.^[1]

Korai
buddhizmus

Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
└ Mahászánghika
　├ Ekavjávahárika
　├ Lokottaraváda
　├ Bahusrutíja
　├ Pradzsnaptiváda
　└ Csaitika
└ Szthaviraváda
　├ Mahísászaka
　├ Dharmaguptaka
　├ Kásjapíja
　├ Szarvásztiváda
　└ Vibhadzsjaváda
　　└ Théraváda

.

A szarvásztiváda az egyik legbefolyásosabb buddhista szerzetesrend volt, amely Észak- és Dél-India mellett egész Közép-Ázsiában virágzott. Úgy tartják, hogy ebből az iskolából vált külön a múlaszarvásztiváda szekta, jóllehet a két irányzat viszonya még nem lett egészen pontosan meghatározva.

Elnevezése

A szarvásztiváda elnevezés szanszkrit eredetű kifejezés, amely nagyjából annyit jelent, hogy "minden létező elmélete". Az elnevezés páli alakja szabbatthiváda.^[2]

Bár a kifejezés elemzésének módjában nincs teljes egyetértés, általánosan úgy vélik, hogy három részből tevődik össze: szarva "összes" vagy "minden" + aszti "létezik" + váda "beszél", "mond" vagy "elmélet". Ez pontosan megfelel a kínai Shuō Yīqièyǒu Bù 說一切有部 elnevezésnek is,^[3] amely szó szerint azt jelenti, hogy "a szekta, amely a minden létezéséről beszél".

Története

Egyesek szerint a szarvásztiváda a szthaviraváda iskolából vált ki.^[4]

A szarvásztiváda iskola Kaniska császár támogatását élvezték és ennek köszönhetően a Kusán-dinasztia idején jelentősen megerősödtek. A következő ezer évre ez az iskola vált az egyik legdominánsabb buddhista iskolává.^[4]

Közép-Ázsiában néhány buddhista rend számított csak történelmileg is jelentősnek. A tudósok a közép-ázsiai buddhista missziókat három időszakra osztják. Ezek időrend szerint a következőek voltak:^[5]

dharmagupta
szarvásztiváda és
múlaszarvásztiváda

I. sz. 148-170 között a parthiai An Si-kao szerzetes Kínába utazott és lefordított egy művet (Da Biqiu Szancsien Veiji - kínaiul: 大比丘三千威儀), amely leírja az öt legfőbb indiai szerzetesrend ruháinak (szanszkrit: kaszája) színét.^[6] Egy későbbi szöveg (Sáriputrapariprccsá) fordítása hasonló információkkal szolgál,^[6] azonban a dharmaguptaka és a szarvásztiváda rendek színei fordítva szerepelnek az utóbbiban - itt szarvásztivádáé a fekete és a dharmaguptakáé a sötét vörös szín.^[7]^[7]

Nyelve

Buton Rincsen Drub tibeti történész szerint a mahászánghikák a prákrit nyelvet, a szarvásztivádák a szanszkritot, a szthavirák a paisácsit és a szammatíják az apabhramsa dialektust használták.^[8]

Tanok

A vaibhásika és a szautrántika

A szarvásztiváda két al-szektája a vaibhásika és a szautrántika volt. Az előbbit a Mahavibhása-sásztra támogatói hozták létre. A vaibhásika-szarvásztiváda szektának volt messzemenően a legteljesebb tangyűjteménye a korai buddhista iskolák közül.^[9] Ez az iskola Indiában és azon túl is hatalmas sikereket ért el.^[10]

A szautrántika szekta ezzel szemben a buddhista szútrákra helyezte a hangsúlyt. A szautrántika kifejezés is azt jelenti, hogy "azok, akik a szútrákat védelmezik". A szautrántikák azt a nézetet vallották, hogy egy időben több Buddha is létezhet egyszerre.^[11]

A három szekér

Indiában a korai buddhista iskolák gyakran osztották fel a buddhista gyakorlatokat "szekerekre" vagy "kocsikra" (jána). Például a vaibhásika szarvásztiváda hagyomány követői állítólag a három szekér gyakorlatát alkalmazták:^[12]

Buddha

A szarvásztivádák Buddha fizikai testét (Skt. rúpakája) tisztátalannak és helytelennek tartották menedékvétel szempontjából. Ők a Buddha igazságtestében (Dharmakája) vettek menedéket.^[13] As stated in the Mahāvibhāṣā:^[13]

Arhátok

A buddhák és a bodhiszattvák természetfeletti képességeit hirdették és az arhatok esendőségét.^[14] A szarvásztivádaNágadatta-szútra kritizálja ezt a mahísászaka nézetet. Mára felveszi a főhősnő, Nágadatta apjának alakját és megpróbálja meggyőzni, hogy a teljesen megvilágosodott buddha szintje helyett (szamjakszam-buddha) elégedjen meg az arhat tudatszint egy alsó szintjével.^[15] Nágadatta elutasította ezt a tanácsot.^[16]

Kánon

Vinaja

A dharmaguptakák elutasították a szarvásztiváda prátimoksa szabályokat, azon az alapon, hogy az eredeti Buddha tanítások elvesztek.^[17]

A teljes szarvásztiváda vinaja megtalálható a kínai buddhista kánonban. A 7. században írt Jicsing művekből kiderül, hogy Kelet-Kínában a legtöbb egyházi ember a dharmaguptaka vinaját követte, Kuancsong környékén a mahászanghika vinaját, a Jangce környékén és attól délre pedig a szarvásztiváda vinaját használták.^[18] A Kínában használt többféle vinaja gyakorlatát több, neves kínai buddhista mester is bírálta. A 8. században Dao An mester a császár támogatásával rendeletben szabták meg, hogy Kínában a szangha minden tagjának a dharmaguptaka-féle vinaját kell használnia.^[19]

Ágamák

A szarvásztiváda iskolától ma már rendelkezésre áll egy szinte teljes szútra-gyűjtemény egy nem régi felfedezésnek köszönhetően Afganisztánban, ahol egy kolostor romjai között megtalálták a Dírgha-ágama szanszkrit szövegének kétharmadát. A Madhjama-ágama (T26, Chinese trans. Gotama Saṅghadeva) és a Szamjukta-ágama (T99, Chinese trans. Guṇabhadra) kínai fordításai már azelőtt is rendelkezésre álltak. Ezáltal a théraváda mellett a szarvásztiváda az egyetlen korai iskola, amelynek egy szinte teljes szútra-gyűjteménye is megmaradt eredeti állapotában - igaz a théravádától eltérően a szarvásztiváda szövegek nem teljes egésze található meg az eredeti nyelven.

Abhidharma

A szarvásztiváda Abhidharma hét szövegből áll:

Jnánaprassthána ("A tudás megalapozása") (T. 1543-1544)
Prakaranapáda ("Kifejtés") (T. 1541-1542)
Vidzsnánakája ("Tudat teste") (T. 1539)
Dharmaszkandha ("Dharma halmazok") (T. 1537)
Pradzsnaptisásztra ("Értekezés az elnevezésekről") (T. 1538)
Dhátukája ("Elemek teste") (T. 1540)
Sangítiparjája ("Beszéd az összegyűjtésről") (T. 1536)

A vaibhásika szövegeihez tartozik még:

Mahávibhásá ("Nagy magyarázószöveg" a Jnánaprassthána szöveghez) (T. 1545)

Az összes szöveget lefordították kínai nyelvre és a kínai buddhista kánon részét képezik.

Források

↑ [Louis de La Vallée Poussin, Pruden: Abhidharma-kośa-bhāṣyām, Asian Humanities Press, 1988. Pg. 807]
↑ While the Pali term, sabbatthivāda, is not found in the Pāli canon's Vinaya or Sutta Pitaka, an antonymous Pali term, natthivādā (SLTP - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sltp/MN_III_utf8.html#pts.078), (Thanissaro, "Maha-cattarisaka Sutta: The Great Forty " [MN 117], 1997, - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/mn/mn.117.than.html) and "nihilism" (Nanamoli & Bodhi, trans., 1995/2001, "The Middle Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikaya," p. 940, para. 38), - MN 117. Inflections of the Pali term, sabbatthivādā, can be found in the Abhidhamma's Kathavatthu and the post-canonical Mahavamsa - http://www.bodhgayanews.net/pali.htm Archiválva 2021. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben).
↑ Taisho 27, n1545
↑ ^a ^b Buddhism: A Modern Perspective. Charles S. Prebish. Penn State Press: 1975. ISBN 0-271-01195-5 pg 42-43
↑ Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
↑ ^a ^b Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. p. 55
↑ ^a ^b Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. pp. 55-56
↑ Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2012. p. 9
↑ Park, Changhwan, PhD thesis, University of California, Berkeley, 2007 pg 2
↑ A Study of the Abhidharmahṛdaya: The Historical Development of the Concept of Karma in the Sarvāstivāda Thought. PhD thesis by Wataru S. Ryose. University of Wisconsin-Madison: 1987 pg 3
↑ Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 66
↑ Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Bibliographical Notes. 1999. p. 189
↑ ^a ^b Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 49
↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
↑ Kalupahana, David. Buddhist Thought and Ritual. 2001. p. 109
↑ Buddhist thought and ritual. New York: Paragon House (1991. december 2.). ISBN 978-0892260898 , p. 109
↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 52
↑ , p. 187
↑ pp. 194-195

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozások

Szekták és szektarianizmus - A buddhista iskolák eredete Archiválva 2008. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

[1] [Louis de La Vallée Poussin, Pruden: Abhidharma-kośa-bhāṣyām, Asian Humanities Press, 1988. Pg. 807]

[2] While the Pali term, sabbatthivāda, is not found in the Pāli canon's Vinaya or Sutta Pitaka, an antonymous Pali term, natthivādā (SLTP - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/sltp/MN_III_utf8.html#pts.078), (Thanissaro, "Maha-cattarisaka Sutta: The Great Forty " [MN 117], 1997, - "Access to Insight" at http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/mn/mn.117.than.html) and "nihilism" (Nanamoli & Bodhi, trans., 1995/2001, "The Middle Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikaya," p. 940, para. 38), - MN 117. Inflections of the Pali term, sabbatthivādā, can be found in the Abhidhamma's Kathavatthu and the post-canonical Mahavamsa - http://www.bodhgayanews.net/pali.htm Archiválva 2021. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben).

[3] Taisho 27, n1545

[Buddhism_1975._pg_42-43-4] Buddhism: A Modern Perspective. Charles S. Prebish. Penn State Press: 1975. ISBN 0-271-01195-5 pg 42-43

[5] Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126

[Hino,_Shoun_2004._p._55-6] Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. p. 55

[Hino,_Shoun_2004._pp._55-56-7] Hino, Shoun. Three Mountains and Seven Rivers. 2004. pp. 55-56

[8] Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2012. p. 9

[9] Park, Changhwan, PhD thesis, University of California, Berkeley, 2007 pg 2

[10] A Study of the Abhidharmahṛdaya: The Historical Development of the Concept of Karma in the Sarvāstivāda Thought. PhD thesis by Wataru S. Ryose. University of Wisconsin-Madison: 1987 pg 3

[11] Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 66

[Nakamura,_Hajime_1999._p._189-12] Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Bibliographical Notes. 1999. p. 189

[Guang_Xing_2004._p._49-13] Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 49

[autogenerated1-14] Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48

[15] Kalupahana, David. Buddhist Thought and Ritual. 2001. p. 109

[Kalupahana-16] Buddhist thought and ritual. New York: Paragon House (1991. december 2.). ISBN 978-0892260898 , p. 109

[17] Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 52

[Mohr-18] , p. 187

[Heirman-19] . 194-195

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]