Elő-szektariánus buddhizmus


Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

Az elő-szektariánus buddhizmus, korai buddhizmus, legkorábbi buddhizmus vagy eredeti buddhizmus Gautama Buddha tanításaira és a korabeli szangha közösségi szerveződéseire utal, mielőtt létrejött volna a buddhizmus megannyi irányzata.

Az elő-szektariánus buddhizmus néhány tartalma és tanítása a legkorábbi buddhista szövegekhez vezethető vissza, amelyek ezáltal szintén tekinthetők szektásnak.[1][2][3]

Időtartama szerkesztés

Az elő-szektariánus buddhizmus a buddhizmus azon időszakára utal, amely a Buddha parinirvánájától számított 100 évig tartott, a buddhista közösség (szangha) legelső felbomlásáig. A legtöbb tudós szerint ez a szakadás valamikor a második és a harmadik buddhista zsinat között volt.[4]

Röviddel a második buddhista tanácskozás után történt az első jelentős szakadás. A legelső két iskola a szthaviraváda és a mahászánghika volt.[4]

A korai buddhizmus tanai szerkesztés

Módszertan szerkesztés

Tudományos megközelítések szerkesztés

Schmithausen szerint a buddhizmus kutatói háromféle szemléletet képviselnek a korai buddhizmussal szemben:[5]

  1. A nikáják nagy része alapvetően egységes és autentikus[6]
  2. lehetetlen felkutatni és megállapítani a legkorábbi buddhizmus tanításait[7]
  3. óvatos optimizmus azzal kapcsolatban, hogy esetlegesen tényleg Buddha szavait örökítették tovább a szerzetesek szájról szájra.[8]

Szövegek összevetése szerkesztés

A jelenleg létező iskolák alapján nem lehet információt gyűjteni a legkorábbi buddhizmus tanairól, de még a korai buddhista iskoláktól sem, mivel azok is már az elejétől fogva szektásnak tekinthetők.[9]

A buddhizmus eredeti információinak megszerzéséhez az egyik módszer az, hogy a théraváda páli kánon legősibb létező szövegeit összevetik a szarvásztiváda, a múlaszarvásztiváda, a mahísászaka, a dharmaguptaka és egyéb iskolák fennmaradt szövegeivel,[10]

A legrégebbi szövegek a Szutta-pitaka négy fő nikájája (a Dígha-nikája, a Maddzshima-nikája, a Szamjutta-nikája és az Anguttara-nikája) valamint a szerzetesi szabályzatokat magába foglaló Vinaja-pitaka. A Szutta-pitakán belül is a egy-két vers számít a legrégebbinek.[11]

A források megbízhatósága és a legősibb tanítások megállapítása körül viták zajlanak.[12][13][14][6] Tillman Vetter szerint a legkorábbi szövegek összehasonlítása nem elegendő, más módszerekre is szükség van.[15]

Dhjána és belső megértés szerkesztés

A korai buddhizmus tanulmányozásának fő problémája a dhjána és a "belső megértés" közötti különbség.[13][16][6] A buddhista hagyományokban kétféleképpen használják a dhjánát.[12] Egyik hagyományban a megvilágosodáshoz el kell érni a belső látást (bódhi, pradzsná, kensó), míg más hagyományokban (jóga hagyományok) a dhjánát használják - ezt egyes szútrák elvetik, mondván, hogy azzal nem lehet elérni a végső megszabadulást.[13][16][6]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hurvitz, Leon (1976), Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma, Columbia University Press
  2. Jong, J.W. de (1993), "The Beginnings of Buddhism", The Eastern Buddhist, vol. 26, no. 2
  3. Warder, A.K. (1999), Indian Buddhism, 3rd edition
  4. a b Cox 2004, 502. o.
  5. Bronkhorst, Johannes (1993), The Two Traditions Of Meditation In Ancient India, Motilal Banarsidass Publ.
  6. a b c d Gombrich 1997.
  7. Davidson 2003, 147. o.
  8. Lopez.
  9. Hurvitz 1976.
  10. Warder 1999.
  11. Nakamura 1989, 57. o.
  12. a b Bronkhorst 1993.
  13. a b c Vetter 1988.
  14. Schmithausen 1990.
  15. Vetter & 1988 ix.
  16. a b bronkhorst 1993.

Források szerkesztés

  • Anderson, Carol. Pain and Its Ending: The Four Noble Truths in the Theravada Buddhist Canon. Routledge (1999) 
  • Batchelor, Stephen. A Secular Buddhism (2012) 
  • Bucknell, Rod. The Buddhist to Liberation: An Analysis of the Listing of Stages (1984) 
  • Buswell, Robert E.. Encyclopedia of Buddhism. Macmillan (2004) 
  • Cox, Collett. Mainstream Buddhist Schools. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004) 
  • Davidson, Ronald M.. Indian Esoteric Buddhism. Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-12618-2 
  • Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. Munshiram Manoharlal (1997) 
  • Harrison, Paul. Mahasamghika School. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004) 
  • Hirakawa. History of Indian Buddhism, volume 1. Hawai'i University Press (1990) 
  • Hurvitz, Leon. Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma. Columbia University Press (1976) 
  • Lopez, Donald S.. Buddhism in Practice. Princeton University Press (1995) 
  • Nakamura. Indian Buddhism. Motilal Banarsidas (1989) 
  • Norman, K.R.. The Four Noble Truths. In: "Collected Papers", vol 2:210-223. Pali Text Society, 2003 (1992) 
  • Norman, K.R.. A Philological Approach to Buddhism. The Bukkyo Dendo Kybkai Lectures 1994. School ofOriental and African Studies (University of London) (1997) 
  • Vetter, Tilmann. The Ideas and Meditative Practices of Early Buddhism. BRILL (1988)