Csaitika

Korai Buddhista irányzat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 26.

A csaitika (szanszkrit; kínai: 制多部, pinjin: Zhìduō Bù) korai buddhista iskola, amely a mahászánghika irányzatból alakult ki. A csaitikák nézetei főleg India déli hegyeiben terjedtek el - innen az iskola elnevezése is.[1] A páli szövegekben ennek a szektának a szerzeteseit általánosan andhakáknak nevezték, amely az Ándhra régióra utal.

Buddha szobor a Boddzsannakonda zarándokhelyen, Ándhra Prades

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

Története

szerkesztés

A csaitikák a mahászanghika iskolából váltak ki az i.e. 2. században.[2] A Mathura régióban található i.e. 1. századi mahászanghika feliratok bizonyítékokat hordoznak. A Sáriputrapariprccsá-szútra alapján a csaitikák Buddha halála után 300 évvel váltak külön szektává.[3] A Krisna-folyó völgyének ősi buddhista helyszínei - például az Amarávati, a Nágárdzsunakondá és a Dzsaggajjapeta - minimum az i.e. 3. századra vezethetőek vissza, ha nem korábbra.[4]

A csaitika iskolából fejlődhetett ki később az aparasaila és az uttarasaila (vagy más néven púrvasaila) iskolák. Így együttesen a mahászanghika dél-indiai vonulatának jelentős részét képezték.[3] Még két fontos szekta nőtt ki a csaitaka iskolából: a rádzsagirika és a sziddhárthika.[5]

Állítólag a csaitikáké volta a Száncsi buddhista emlékek közt található nagy sztúpa.[6] Ezt az építményt a 3. században emeltette Asóka király és buddhista zarándokhellyé vált. Ezen felül az Adzsantai barlangtemplomokban az egyetlen korai buddhista szektára vonatkozó felirat a csaitikákat említi (egy képen a 10. barlangban).[7]

Amikor Hszüan-cang utazó, fordító, buddhista szerzetes ellátogatott Dhánjakataka faluba, azt találta, hogy a helyi szerzetesek mahászánghikák voltak, és elsősorban a púrvasailákat említette.[8] A település közelében találkozott két mahászanghika bhikkhuval (szerzetes) és hónapokon át tanulmányozta velük az mahászanghika abhidharmát és egyéb mahájána szútrákat.[8][9]

A déli mahászanghika iskolák, ahogy a csaitika is, a bodhiszattva ideált támogatták az arhattal szemben. Az arhatokat esendőnek tekintették, akikre még jellemző a tévelygés.[10] A csaitaka irányzatban nagyon kihangsúlyozták Gautama Buddha természetfeletti képességeit.

  1. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 35.
  2. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
  3. a b Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 43.
  4. Padma, Sree. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. SUNY Press 2008, pg. 2.
  5. Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 279
  6. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 197
  7. Malandra, Geri Hockfield. Unfolding a Maṇḍala: The Buddhist Cave Temples at Ellora. 1993. p. 133
  8. a b Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 437
  9. Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 213
  10. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 44

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés