Főmenü megnyitása
A gandhárai mahísászakáknak tulajdonítják Amitábha Buddha Tiszta Föld tanításait.
Pipal.jpg
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Tanácskozások

1. tanácskozás
2. tanácskozás
3. tanácskozás
4. tanácskozás

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A mahísászaka (szanszkrit: महीशासक; kínai: 化地部, pinjin: Huàdì Bù) korai buddhista iskola volt az ősi Indiában. Eredete egészen a második buddhista tanácskozásig nyúlik vissza. Úgy tartják, hogy a dharmaguptaka szekta ebből az iskolából vált ki az i. e. 2. század vége és az i. e. 1. század eleje környékén.

TörténeteSzerkesztés

A mahísászaka iskola kialakulásának általánosan két története létezik. A théraváda iskolához tartozó Dipavamsza szerint a mahísászaka iskolából vált le a szarvásztiváda szekta.[1] Azonban a Sáriputrapariprccsá és a Szamajabhedoparacsanacsakra írások szerint ez pontosan fordítva volt.[1]

Egyes vélemények szerint a mahísászaka szekta az indiai Avanti régióból ered. Alapítójuk egy Puráṇa nevű szerzetes (bhikkhu) volt, akiről hatalmas tisztelettel ír a mahísászaka vinaja (szerzetesek magaviseleti szabályzata), amelyet megőrzött a kínai buddhista kánon.

Hszuancseng kínai buddhista szerzetes beszámolói szerint a mahísászaka a 4. században már igen aktívnak számított Kasmírban. Az is kiderül ezekből az írásokból, hogy egy Aszanga nevű jogácsára mester és Vaszubandhu, indiai buddhista szerzetes is a mahísászaka szerzetesrendbe nyert felvételt. Aszanga magyarázószövegei az abhidharma írásokhoz sok jellemző mahísászaka tulajdonságot megőrzött az utókor számára.[2] A mahísászakák Észak-Indiából terjeszkedtek délfelé Nágárdzsunakondáig, sőt egészen Srí Lankáig is.[3] A mahísászaka Srí Lankán később beleolvadt a théraváda iskolába.[4]

TanokSzerkesztés

A mahísászakák úgy vélték, hogy egyszerre kell meditálni a négy nemes igazságon,[5] minden jelenség létezik, de csak a jelenben és a szanghának (szerzetesek közössége) adott adományok több érdemmel bírnak, mintha Buddhának adták volna.[6] A legutolsó pontban a dharmaguptakák éppen az ellenkezőjét gondolták.[6]

Úgy tűnik, hogy a korai mahísászakák nem hittek a köztes állapot (bardo) tanában, amely a halál és újjászületés közötti állapotot jelenti. Később az iskola mégis elfogadta ezt a tant.[5]

MűvekSzerkesztés

A mahísászaka vinajaSzerkesztés

Az indiai mahísászaka szekta Srí Lankán is elterjedt a théraváda mellett, amelybe később be is olvadt.[7] Köztudott, hogy Fahszien kínai szerzetes Srí Lankán (az Abhajagiri vihára kolostorban) szert tett egy szanszkrit nyelvű mahísászaka vinajára az i.sz. 406 környékén. Pár évtizeddel később Buddhacsiva és Csu Taoseng lefordították a művet kínai nyelvre,[8] amely Taisó Tripitaka címen ma is megtalálható a kínai buddhista kánonban.[9]

Mahájána művekSzerkesztés

Állítólag a mahájána Végtelen élet szútra Kusán Birodalom idején keletkezett az 1-2. században, amely a Gandhára régióban élő mahísászaka bhikkhuk (szerzetesek) rendelésére készült.[10][11] Valószínűsíthető, hogy a hosszabb Szukhávatívjúha összeállítása nagyban köszönhető a lokottaraváda szektának is, hiszen sok közös elemet találni a Mahávasztu szövegeivel.[12] A legkorábbi fordítások alapján úgy tűnik, hogy azok gandhárai nyelvről lettek fordítva.[13]

Nézetek a nőkrőlSzerkesztés

A mahísászakák úgy vélték, hogy a nőkből nem válhat buddha.[14] A Nágadatta-szútra kritizálja ezt a mahísászaka nézetet. Mára felveszi a főhősnő, Nágadatta apjának alakját és megpróbálja meggyőzni, hogy a teljesen megvilágosodott buddha szintje helyett (szamjakszam-buddha) elégedjen meg az arhat tudatszint egy alsó szintjével.[14] Nágadatta elutasította ezt a tanácsot.[15]

A mahísászaka nézet szerint a nők öt dologra képtelenek: nem válhat belőlük csakravartin (hatalmas uralkodó), Mára király, Sakra király (égi birodalom királya), Brahma király (hindu teremtő isten), sem Buddha. Végső soron a mahísászakák nézete szerint a nők képtelenek megváltoztatni a tudatuk és a fizikális testük természetét és a buddhista tanítások általuk csak leromlanak.[16]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Buddhist sects and sectarianism, 1st, New Delhi: Sarup & Sons (2000. november 2.). ISBN 978-8176251525 , p. 50
  2. Anacker, Stefan. Seven Works Of Vasubandhu: The Buddhist Psychological Doctor. 1984. p. 58
  3. Dutt, Nalinaksha. Buddhist Sects in India. 1998. pp. 122–123
  4. Indian Buddhism, 3rd rev., Delhi: Motilal Banarsidass Publishers Private Ltd. (2000. november 2.). ISBN 978-8120817418 , p. 280
  5. a b Potter, Karl. The Encyclopedia of Indian Philosophies, Vol. IX: Buddhist philosophy from 350 to 600 AD. 2004. p. 106
  6. a b Willemen, Charles. The Essence of Scholasticism. 2006. p. 17
  7. Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 280
  8. Humanistic Buddhism : a blueprint for life, Rev., Hacienda Heights, CA: Buddha's Light (2008. november 2.). ISBN 978-1932293333 , p. 163
  9. The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (T 1421), <http://www.acmuller.net/descriptive_catalogue/files/k0895.html>
  10. Indian Buddhism : a survey with bibliographical notes, 1st Indian, Delhi: Motilal Banarsidass (1987. november 2.). ISBN 978-8120802728 , p. 205
  11. Mahāyāna Buddhism : the doctrinal foundations, 2nd, London: Routledge (2009. november 2.). ISBN 978-0415356534 , p. 239
  12. Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey With Biographical Notes. 1999. p. 205
  13. India in Early Central Asia: a Survey of Indian Scripts, Languages and Literatures in Central Asia of the First Millennium A.D. (1996. november 2.) , p. 15
  14. a b Kalupahana, David. Buddhist Thought and Ritual. 2001. p. 109
  15. Buddhist thought and ritual. New York: Paragon House (1991. november 2.). ISBN 978-0892260898 , p. 109
  16. Buddhist thought and ritual. New York: Paragon House (1991. november 2.). ISBN 978-0892260898 , p. 113

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés