Schenzl Guidó

Schenzl Guidó (Haus, Felső-Ausztria, 1823. szeptember 28. – Graz, 1890. november 23.) osztrák származású bencés szerzetes, tanár, iskolaigazgató, meteorológus, akadémikus, a Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet (ma HungaroMet) létrehozója és első igazgatója.

Schenzl Guidó
Született	1823. szeptember 28. Haus, Habsburg Birodalom
Elhunyt	1890. november 23. (67 évesen) Graz, Osztrák–Magyar Monarchia
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	osztrák
Foglalkozása	bencés szerzetes, meteorológus, akadémikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Schenzl Guidó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet alapításának emléktáblája a Budai várban

... és az épület, melynek első emeletén helyet kapott az Intézet

Gimnáziumi tanulmányait Judenburgban kezdte meg az admonti bencés szerzetesek vezette iskolában, és Grazban fejezte be. Ezután a Szent Benedek rend kötelékébe lépett és 1845-ben tett fogadalmat. Pappá szentelését követően a grazi egyetemen tanult, ahol matematikából, fizikából és bölcseletből doktorált. 1851-ben a budai királyi katolikus gimnáziumba helyezték póttanári állás betöltésére. Az 1854/55-ös tanévben a grazi állami főgimnáziumban tanított rendes tanári minőségben.

1855-ben az akkor felállított budai főreáliskolát szervezte meg a vízivárosi kapucinus zárda iskola céljára kibővített szárnyában, a vízivárosi Fő u. 32-ben. 1858-ban addigi ideiglenes igazgató tisztéből végleges igazgatónak nevezték ki. 1859-ben, amikor elkészült a főreáliskola (mai Toldy Ferenc Gimnázium) új épülete, annak fizikai részlegében meteorológiai megfigyelőállomást létesített. 1861. március 14-én megkezdte az állandósított meteorológiai észlelések rendszeres feljegyzéseit. E tevékenységet az MTA is támogatta, sőt egy bizottságot szervezett a mérések véglegesítésének előkészítésére. Rendszeresítette a déli pontos idő-jelzést (akkor még puskalövéssel); az első delet jelző lövés 1867. február 1-jén dördült el a második emeleti fizikaszertár déli erkélyéről. A meteorológiai megfigyelések mellett a magyarországi földmágnességi viszonyok meghatározása, felmérése céljából bejárta az egész országot, elindította, majd rendszeresítette a földmágneses méréseket. E célból szervezett utazásaiban Kruspér István műegyetemi tanár segítette műszerekkel. Kezdeményezésére 1870-ben megalakult a Magyar Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet, amelynek igazgatójává őt nevezték ki (igazgatói tisztét 1870. július 12-étől 1886. július 1-jéig töltötte be), a gimnázium vezetésére utódjául Say Móric vegytantanár kapott igazgatói kinevezést. A Meteorológiai Intézet három tudományos dolgozóval kezdte meg működését. Ugyanebben az évben Schenzl negyvenkét észlelőállomást szervezett.

1871-ben rendszeresítette az időjárási észlelést, s ennek anyagával 1871-ben elindította A Meteorológiai és Földmágnesességi Magy. Kir. Központi Intézet évkönyveinek sorozatát magyar és német nyelven. Magnetikai helymeghatározások Magyarországban című műve 1872-ben jelent meg. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat megbízásából 1884-ben megírta Útmutatás földmágnességi helymeghatározásokra című könyvét. Tudományos munkásságát számos kitüntetéssel, akadémiai rendes tagsággal és tudományos társaságok tiszteleti tagságával ismerték el. 1880-ban alapítványt létesített a jó előmenetelű, szegény diákoknak. A káptalan 1886-ban visszarendelte Admontba, ahol 1890. február 10-én nagy ünnepélyességgel szentelték fel apáttá. Súlyos betegsége következtében még ebben az évben elhunyt.

Élete során több kitüntetést kapott, 1876-ban Akadémiai Nagydíjban részesült, 1886-ban a király Vaskorona-rendet adományozott részére.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat kezdeményezésére a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium emlékére Schenzl Guidó-díjat alapított, amelyet minden évben a Meteorológiai Világnapon, március 23-án adnak át a magyar és a nemzetközi meteorológia területén kimagasló tudományos, kutatási és szakmai eredményeket elért meteorológusoknak.

Művei

• Az akadémiai földdelejességi észlelde leírása. 1865.
• A magnetikus lehajlás (inclinatio) megméréséről. 1867.
• Magnetikai helymeghatározások Magyarországban. 1872.
• Időjárási viszonyok Magyarországban 1871-ik évben; különös tekintettel a hőmérsékre és csapadékra. 1874.
• Útmutató meteoritek megfigyelésére. 1876.
• Az isogonok rendhagyó menetéről Magyarország Erdélyi részeiben. 1877.
• Lehajlás-meghatározások Budapesten és Magyarország délkeleti részében. 1878.
• Útmutatás földmágnességi helymeghatározásokra. 1884.
• A magyar korona országainak csapadékviszonyai. 1885.

Irodalom

• Róna Zsigmond: A meteorológia fejlődése hazánkban Schenzl felléptéig. Az Időjárás, 27 (1923), 174-179.
• Réthly Antal: Dr. Schenzl Guidó. Az Időjárás, 27 (1923), 179-189.
• (Schenzl Guidó műveinek teljes bibliográfiája.) Az Időjárás, 27 (1923), december
• Zách Alfréd: Első igazgatónk – dr. Schenzl Guido – halálának századik évfordulójára. Légkör, 35 (1990), 2. sz. 24-26.
• Czelnai Rudolf: Az Országos Meteorológiai Szolgálat 125 éve (1870-1995). Bp.: Országos Meteorológiai Szolgálat, 1995.
• Schirokné Kriston Ilona: Az OMSZ születése. Élet és Tudomány, 50 (1995), 14. sz. 438-439.
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 700–702. o. ISBN 963-85433-5-3
• Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Bp.: Országos Meteorológiai Szolgálat, 2004. p. 93.
• Buzinkay Géza: Iskola a lovagvárban. A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve. Bp.: Toldy Ferenc Gimnázium, 2005.

További információk

• Schenzl Guidó. Élet és Tudomány, 1998. 40. sz.