Szacsal
Szacsal (románul: Săcel) Szentpéterfalvával egybeépült falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
| Szacsal (Săcel) | |
 | |
| A szacsali Nopcsa-kastély 1926-ban | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Őraljaboldogfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Őraljaboldogfalva |
| Irányítószám | 337446 |
| SIRUTA-kód | 91296 |
| Népesség | |
| Népesség | 267 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 33′ 30″, k. h. 22° 55′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 30″, k. h. 22° 55′ 16″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szacsal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Fekvése szerkesztés
Hátszegtől tíz kilométerre délre fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
A román săcel ('falucska') szóból származik. Először 1440-ben Zaachal, majd 1444-ben Zenchel, 1453-ban Zachal, 1521-ben Zachel, 1733-ban Szetsel alakban írták.
Története szerkesztés
Kezdettől jobbágyfaluként mutatkozik. A 16–17. századi birtokosa, a Szacsali család 1676-ban halt ki. A 17. században román nyelvű református gyülekezete volt – lelkésze az 1699. január 21-én tartott bajesdi gyűlésen a református egyházszervezetben való maradást választotta.[1] 1766 és 1851 között az Orláti román határőrezredhez tartozott.
1850-ben 368 lakosából 362 volt ortodox román és hat református magyar.
1910-ben 437 lakosából 423 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 417 ortodox, 8 római és 6 görögkatolikus és 5 református vallású.
2002-ben 397 lakosából 395 volt román nemzetiségű; 296 ortodox, 68 baptista, 18 adventista és 15 pünkösdista vallású.
Nevezetességek szerkesztés
- A Nopcsa–Pallavicini-kastély 1800 körül épült. Itt töltötte gyermekkorát Nopcsa Ferenc paleontológus, és a kastélyparkba hordott törmelékben testvére, Nopcsa Ilona által talált dinoszauruszcsontok keltették fel érdeklődését az őslénytan iránt 1895-ben.[2] Később, az 1920-as évek első felében a faluban verték félholtra saját korábbi cselédei a hazatérő bárót.[3] 1944 szeptemberétől 1945 tavaszáig internáltakat őriztek benne: előbb német nemzetiségű civileket, majd legionáriusokat, később magyar és német politikai foglyokat.[4] A kastélyt 1978-ig kisegítő iskola bentlakásaként használták, azóta elromosodott. Az örökösök nem igényelték vissza.[5]
- A falu határa Nopcsa ásatásai óta ismert dinoszauruszlelőhely.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Sipos Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. In Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica 2/b. Bp., 1995, 356–359. o.
- ↑ bkf.emt.ro
- ↑ www.albanianphotography.net[halott link]
- ↑ Dan-Simion Grecu: Lagăre de internare în județul Hunedoara (1944-1945). Buletinul Cercului de Studii al Istoriei Poștale din Ardeal, Banat și Bucovina XIII, nr. 4[halott link]
- ↑ www.hoinareala.ro[halott link]
Képek szerkesztés
-
A kastély lépcsőháza -
.svg){kind=small}