Szentpéterfalva (Hunyad megye)
Szentpéterfalva (románul: Sânpetru) falu Romániában, Hunyad megyében.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Szentpéterfalva (Sânpetru) | |
 | |
| A szentpéterfalvi ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Őraljaboldogfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Őraljaboldogfalva |
| Irányítószám | 337447 |
| SIRUTA-kód | 91303 |
| Népesség | |
| Népesség | 224 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 33′ 06″, k. h. 22° 54′ 47″45.551768°N 22.913091°EKoordináták: é. sz. 45° 33′ 06″, k. h. 22° 54′ 47″45.551768°N 22.913091°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésSzacsallal egybeépült falu a Hátszegi-medence déli részén, Hátszegtől 11 kilométerre délnyugatra. Észak–dél irányban, a Szibiseli-patak mentén települt, déli részét már hegyek veszik körül, északi része a síkságon fekszik.
Története
szerkesztés1411-ben a szentpéterfalvi kenéz „Hitemre” Dan volt. 1447-ben Zethpeterfalua, 1453-ban Zenthpéter, 1506-ban Péterfalwa alakban említették. 1443 és 1519 között a Kendefi, a Kenderesi, a helyi Oncsokfalvi, Szentpéteri és Törlis és a szacsali Dan családok birtokolták. 1559-ben az idevalósi Popa Miklós és Popa Péter nemesekről mint „Wolachus presbiter”-ekről emlékeztek meg. 1620-ban egy saját magára Ion Vlahként hivatkozó szentpéterfalvi fiatal pópa másolta a Nagy Sándor-regény román fordítását tartalmazó legkorábbi kéziratot.[1]
1900-ban 545 lakosából 536 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 517 ortodox és 19 görögkatolikus vallású.
2002-ben 260, román nemzetiségű lakosából 145 volt ortodox, 71 baptista és 42 pünkösdista vallású.
Látnivalók
szerkesztés- 15. századi, valószínűleg kenézi alapítású ortodox temploma. Homlokzatába egy feliratos római táblát építettek be. Szentélye a Hátszeg vidéki kőtemplomokra jellemző egyszerű, négyzetes záródású. Az apszis vakolata alatt 1523–24-ben készült freskóréteget találtak, belsejét azonban nagyrészt a pitești-i Simion pópa 18. század második felében készült festése borítja. Az új templom elkészülte óta vallási célra már nem használják.
- A Nopcsa Ferenc által híressé vált, a Szibiseli-patak keleti oldalán húzódó dinoszaurusz-lelőhely 1991 óta a világörökség javaslati listáján szerepel.[2] Nopcsa az innen származó törmelékben talált csontok hatására kezdett paleontológiával foglalkozni. A maastrichti korú formációból a következő kicsiny vagy törpe növésű dinoszauruszfajokat írták le: Struthiosaurus transsylvanicus, Telmatosaurus transsylvanicus, Zalmoxes robustus és shqiperorum, Magyarosaurus dacus, hungaricus és transsylvanicus, továbbá korai madarakat (Bradycneme dracullae, Elopteryx nopcsai, Heptasteornis andrewsi) és a nagy méretű Megalosaurus hungaricus-t.
Képek
szerkesztés-
A templomba beépített római tábla -
-
A templom belseje -
-
A Szibiseli-patak a dinoszaurusz-lelőhely alatt -
Magyarosaurus mérete az emberhez viszonyítva
.JPG)
.JPG)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ N. Cartojan: Cărțile populare în literatura românească, 1. köt. (București, 1974), 273. o.
- ↑ UNESCO World Heritage: Tentative List Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. június 15.)
Források
szerkesztés- Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997, 303–309. o.
További információk
szerkesztés- A Hátszeg vidéki geopark honlapja (angolul)
- polc[halott link], ivócsanak[halott link] és rúdravaló kendő[halott link] a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében
.svg){kind=small}
