Szathmáry Lajos (színművész)
Szathmáry Lajos (Marosvásárhely, 1867. április 2. – Szentendre, 1939. július 20.) színész.
Szathmáry Lajos | |
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1931) | |
Született | 1867. április 2. Marosvásárhely |
Elhunyt | 1939. július 20. (72 évesen) Szentendre |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Szilágyi Etel |
Foglalkozása | színész |
Kitüntetései | Farkas–Ratkó-díj (1921) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szathmáry Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja szerkesztés
Szathmáry József szabó és Deák Róza fia. Színész lett 1884. május 1-jén, Kolozsvárott. 1886-ban Balogh Árpád, 1889-ben Gerőfy Andor, 1890-ben Kömley Gyula, 1891-ben Károlyi Lajos, 1894-ben Füredi Károly társulatában játszott. Igazgatói voltak még Halmai Imre, Csóka Sándor, Tiszay Dezső, Megyeri Dezső, Bokody Antal, Pesti Ihász Lajos, Balla Kálmán, B. Polgár Béla, Polgár Károly, Fehér Károly, Mezei Béla, Szalkai Lajos és Szabó Ferenc. Több mint húsz éven át volt rendező és titkár. 1912-ben a Feld-színház, 1914. március 1-jén a Nemzeti Színház szerződtette, ahol mint epizód-színész egyik kiválósága volt az intézménynek, itt 1932-ig játszott. 1921. április havában elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. Felesége Szilágyi Etel színésznő volt, akivel Trencsénben kötött házasságot 1892. március 22-én.[1]
Fontosabb szerepei szerkesztés
- Tarján Gida (Herczeg Ferenc: A dolovai nábob lánya)
- Baracs Imre (Gárdonyi Géza: A bor)
- Vén haramia (Herczeg Ferenc: Déryné ifjasszony)
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Szathmáry Lajos az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar színművészeti lexikon