Valentin Lajos
Valentin Lajos, Schwimmer (Kecskemét, 1850. március 19.[2] – Bécs, 1932. május) színész, operaénekes (tenor).
| Valentin Lajos | |
 | |
| Született | Schwimmer 1850. március 19.[1] Kecskemét[1] |
| Elhunyt | 1932. május (82 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valentin Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Schwimmer Sándor és Csillag Róza fiaként született. Schwimmer családi nevén 1905-ben keresztapja, Valentin Amsel után Valentinre változtatta.[3] A budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, majd Káldy Gyula ajánlatára lépett be a Színitanodára, ahol Káldy, később Stoll Péter volt énektanára. Nem fejezte be tanulmányait, és Sztupa Andorhoz ment Temesvárra. 1878. szeptember 28-án lépett színpadra Győrött, Beödy Gábornál, ezután Arad, majd Nagyvárad volt állomása. Közben 1883-ban Berlinben tökéletesítette énektudását és így felkészülve, 1883. június 14-én vendégként lépett fel a Nemzeti Színházban a Luciában, Edgard szerepében. „Hangjában van érc, van tömörség, a mint ezt a végső jelenetben megmutatta. Van továbbá a fiatal énekesben temperamentum, van helyes művészi érzék, a miről egész alakítása tanúskodik." – írta róla a Pesti Hírlap.
Még Váradon egy külföldi operaénekes, Lederer József annyira föllelkesült énekén, hogy kieszközölte lipcsei vendégszereplését: 1883. április 20-án a Tell Vilmos Arnoldjaként valóban nagy sikere volt. Énekelt Königsbergben és más városokban is, de honvágya hazahozta. Szegeden Nagy Vincénél működött, majd az 1886-os színházégés után rövid ideig a budapesti Opera tagja volt, de működési kör híján hamarosan Aradi Gerőhöz távozott Debrecenbe; itt maradt Nagy Vincénél is, sőt 1888-tól (eleinte konzorcium megbízásából) hat és fél évig igazgató volt, 1891-ben Gyöngyi Izsóval együtt. Az 1894-es évet Nikisch Artúr igazgatása alatt mint a Magyar Királyi Operaház tenorja töltötte, de ahogy maga írta, megunta az éneklést és színházi ügynökséget nyitott. 1887. január 13-án a Népszínház vendége volt, de fellépett Budán is, Krecsányinál, O'Donnel Malvin grófnőnek egy operettjében.
1906. március 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a rozsondai születésű Duner Katalinnal, Duner János és Dörnert Erzsébet lányával.[4] 1912 júliusában Bécsbe költözött, mint Karczag Vilmos színházigazgató kiadói vállalatainak igazgatója. Lefordította Molnár Lászlóval Karl Wartenburgnak A császár színészei című 3 felvonásos drámáját,[5] amit 1887 márciusában Debrecenben mutattak be. Ő volt az első színpadi kiadó Budapesten. 1892 és 1895 között Sziklai Jánossal együtt szerkesztették a magyar, angol, francia és német nyelven is híreket közlő Nemzetközi Művészeti Szemle. Szaklap a színművészet, zene, lovarda, színpadi mutatványok összes ágai köréből című, kezdetben 16, majd a későbbi években négyoldalas hetilapot.[6]
Fontosabb szerepei szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ Kecskeméti izraelita hitközség beavatási táblázata, 1850. év.
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 92115/1905. Forrás: MNL-OL 30808. mikrofilm 753. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1905. év 34. oldal 19. sor
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 319/1906. folyószáma alatt.
- ↑ Karl Wartenburg: Die Schauspieler des Kaisers. Leipzig 1878. A bemutatóról szóló hír, Pesti Hírlap, 1887. március 14. 72. szám, 4. oldal
- ↑ Nemzetközi Művészeti Szemle hiányos, 2–4. évfolyamainak számai az Arcanumon
Források szerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon
- Magyar színművészeti lexikon
- Szinházi hírek. Pesti Napló, LXXXIII. évf. 139. sz. (1932. június 24.) 13. o. Hozzáférés: 2023. március 28. (fizetős hozzáférés)