Speidl Bódog

(1847-1906) mérnök, miniszteri osztálytanácsos, műegyetemi tanár
(Speidl Félix szócikkből átirányítva)

Speidl Bódog (Susanovec, 1847. május 20. – Budapest, 1906. május 5.) okleveles mérnök, miniszteri osztálytanácsos, magyar királyi államvasúti főfelügyelő és műegyetemi tanár.

Speidl Bódog
Született 1847. május 20.
Susanovec
Elhunyt 1906. május 5. (58 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Magyar Királyi József Műegyetem (–1869)

ÉletútjaSzerkesztés

Tanulmányait 1867-től a magyar királyi műegyetemet befejezvén, 1871-ben a magyar királyi vasútépítészeti igazgatóságnál nyert alkalmazást. 1873-tól a magyar királyi államvasutak szolgálatában állt és ezen időtől fogva csaknem folyton oktatással is foglalkozott, 1873-ban a József-műegyetemen az út- és vasútépítéstani tanszék tanársegédjévé nevezték ki és ily minőségben 6 évig működött. 1878-ban mint hadmérnöki tartalékos hadnagy, majd mint főhadnagy a boszniai okkupációban vett részt és közreműködött a bosznavölgyi vasút építésénél is. Onnét visszatérve a magyar királyi államvasutak külszolgálatánál és építkezéseknél alkalmazták. 1882-ben a budapesti Keleti pályaudvar építési felügyelőségéhez osztották be, ahol mint építésvezető mérnök, a pályaház kivételével, a pályaudvar összes terveit kidolgozta és az építésre felügyelt.

1887-ben kinevezték a vasúti tisztképző tanfolyamon a vasúti építmények és berendezések tanárává 1888-ban a MÁV igazgatóságának felépítményi ügyosztályába osztották be és 1895-től ezen osztály főnöke volt. 1889-ben a párizsi világkiállítás tanulmányozására küldetett ki, egyúttal Svájc vasútjait is tanulmányozta. 1891-ben a magyar királyi József-műegyetemhez a vasutépítéstan enciklopédiájának előadására hívták meg. 1894-ben a nagyobb németországi pályaudvarok tanulmányozására küldetett ki. E tanulmányainak figyelembe vételével, a budapesti pályaudvarok és kapcsolatos vonalak rekonstrukciójára nézve nagyszabású tervezetet dolgozott ki.

1896-ban a kereskedelemügyi minisztérium kiküldte az osztrák és németországi belvizi kikötők tanulmányozására, ezen útjáról szintén beszámolt nyomtatásban is megjelent Jelentésében; a Budapesten építendő forgalmi kikötő tervezetének kidolgozásánál is közreműködött. 1896-ban a berlini Siemens és Halske-cég őt is felkérte a Berlin számára tervezett magas villamosvasút vágányelrendezésének elbírálására. Számos pályaudvar épült vagy bővült az ő terve szerint: így a temesvári józsefvárosi állomás, a rákosi állomás, az aradi, debreceni, dombóvári, kaposvári, hatvani, zólyomi, piski pályaudvarok. 1901. május 14-én műegyetemi rendkívüli tanári címet nyert.

Számos szakcikket írt a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyébe, a Közlekedésbe, az Építő Iparba, a Gazdasági Mérnökbe, a Műszaki Hetilapba és a Vasúti és Hajózási Hetilapba; a Gyakorlati kereskedelmi tudományok c. folyóiratban a vállalkozás, építés és forgalom rovatait vezette; a Geschichte der Eisenbahnen der österr.-ungar. Monarchie c. a király uralkodásának ötvenéves jubileumára készült díszműben a magyar vasutak felépítményére, gépészeti berendezéseire és pályaudvaraira vonatkozó részét ő dolgozta ki.

MunkájaSzerkesztés

  • Tanulmányi jelentés a külföldi folyami kikötők műszaki rendezéséről. Nagym. br. Dániel Ernő kereskedelemügyi kir. miniszter úr megbizásából. Tíz rajzlappal. Bpest, 1897. (Gonda Bélával és Izsáky Ernővel együtt.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.