Főmenü megnyitása

A Spirituális Művészek Szövetsége 1925-ben alakult, magyar képzőművészeti társaság, amelyet azon korabeli művészek hoztak létre, akik szerint a művészet célja nem a formanyelv keresése, sőt hajszolása, hanem emberi lélek ábrázolása, hogy „az embert erkölcsi magasságokba emelje, s híd legyen ég és föld között”. Utolsó kiállításukat 1944 áprilisában tartották.

Tartalomjegyzék

Megalakulása, történeteSzerkesztés

A Szövetség már megalakulása évében, 1925-ben jelentkezett első kiállításával a Nemzeti Szalonban. A Szövetségbe tartozó képzőművészek hitvallását ekként foglalja össze Bende János:

„…nem a formák játékos változását, hanem az élet mélyen található értelmének, a „jelenségek lelkének” keresését tűzte ki célul és az eszmék kifejezését az örök új szépségek formanyelvén. Szerintük a materiális művészet az anyagnak rendeli alá magát, a spirituális művészet azonban ettől eltérőleg a belsőből indul ki, s a külsőt csak annyiban használja fel, amennyiben szellem kivetítésének kénytelen látható formát adni. Azok a formák azonban alá vannak vetve a „szellemitésnek”, mivel teljesen az uralja őket. Ez a művészet az embernek nem külső, de belső formáit tárja fel, s zászlójára az „örökhívés” és „öröklevés” van írva, s hitből táplálkozik, abból, ami minden nagy művészet, minden nagy emberi törekvés alapja volt és lesz.[1]

A Szövetség hetedik és egyben utolsó kiállítása 1944 áprilisában került megrendezésre a Nemzeti Szalonban.

TagságSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Lásd:Magyar Arcképfestők Társasága (magyar nyelven). Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2017. július 15.)

IrodalomSzerkesztés