Sušci
Sušci falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmo községhez tartozik.
| Sušci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Dicmo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21232 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 90 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 368 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 38′ 32″, k. h. 16° 33′ 52″Koordináták: é. sz. 43° 38′ 32″, k. h. 16° 33′ 52″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 17, közúton 26 km-re északkeletre, Sinjtől 13 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re nyugatra, a dalmát Zagora területén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főúttól nyugatra fekszik.
Története szerkesztés
A település neve a pravoszláv vallású Šušak család nevéből származik, amely a 18. század elején telepedett le itt. A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. 1700 körül néhány szerb pravoszláv család is érkezett ide, akiknek az utódai a mai napig is itt élnek és a lakosságnak jelentős részét teszik ki. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 432, 1910-ben 733 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 47 százaléka horvát, 44 százaléka szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 122 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 432 | 546 | 511 | 555 | 628 | 733 | 680 | 764 | 564 | 597 | 560 | 411 | 292 | 224 | 143 | 122 |
Nevezetességei szerkesztés
A Legszentebb Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[4] 1784-ben épült. Egyhajós épület, félköríves apszissal, megfelelően (nyugatról-keletre) tájolva. A főhomlokzaton a bejárati ajtó felett egy emléktábla látható cirill betűs felirattal, amely a templom 1839-es restaurálását említi. Felette egy egyszerű kör alakú rozetta, az oromzaton pedig háromrészes harangdúc található. A hajó sík, festett mennyezete az Atya Istent, evangélistákat és szeráfokat ábrázolja. A bejárat felett fakórus áll, a hajót pedig a szentélytől egy fából készült ikonosztázis választja el, melynek ikonjai a 20. századból származnak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4876.
Források szerkesztés
- Dicmo község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
