Főmenü megnyitása

Szádeczky-Kardoss Gyula

erdélyi magyar geológus, mineralógus, egyetemi tanár

Szádecsnei Szádeczky-Kardoss Gyula (Pusztafalu, 1860. december 30.Kolozsvár, 1935. november 8.) erdélyi magyar geológus, mineralógus, egyetemi tanár, Szádeczky-Kardoss Lajos öccse.

Szádeczky-Kardoss Gyula
Szádeczky-Kardoss Gyula.jpg
Életrajzi adatok
Született1860. december 30.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Pusztafalu
Elhunyt1935. november 8. (74 évesen)
Flag of Romania.gif Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Ismeretes mint geológus
Nemzetiség Flag of Hungary.svg magyar
Pályafutása
Szakterület földtan,
mineralógia
Munkahelyek
Kolozsvári
Magyar Királyi
Ferenc József TE
nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szádeczky-Kardoss Gyula témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja szádecsnei Szádeczky Sámuel (18241894), evangélikus református lelkész, az 1848-as szabadságharc tüzérhadnagya,[1] édesanyja ivanóczi Kanócz Jeanette (1836-1914) volt.[2]

A Budapesti Tudományegyetemen Szabó József professzortól geológiát tanult mint természetrajz-kémia szakos hallgató. Miután befejezte egyetemi tanulmányait, a földtani tanszék tanársegédje lett.

Állami ösztöndíjasként az 1889/1890-es tanévet Franciaországban töltötte el. Itt Foudre professzor mellett a College de France laboratóriumában munkálkodott. Innen hazatérvén jelentős számú cikke jelent meg különböző folyóiratok hasábjain elsősorban a Tokaji-hegység és a Zempléni-szigethegység földtani-kőzettani viszonyairól, de az ország más részeiről is. Később a kőzettan területének magántanára lett.

1896-ban kinevezték a kolozsvári egyetem ásvány- és földtani tanszékére nyilvános rendes tanárnak. Több évi munkájába telt a tanszék berendezéseinek és több mint 20 ezer darabból álló gyűjteményének átköltöztetése.

Szoros nemzetközi kapcsolatot tartott fenn több olasz és francia kollégájával, valamint Murgoci és Mrazec román professzorokkal is. A Déli-Kárpátok déli román és északi magyar részét 1907-ben járták be magyar és román hallgatókkal közösen. Rendszeresen részt vett nemzetközi kongresszusokon, 1897-ben Szentpéterváron, 1900-ban Párizsban. Stockholmban a kongresszus egyik alelnöke, 1926-ban a madridi, 1929-ben a pretoriai kongresszuson is jelen volt.

Négyszer volt dékán, az 1899/1900-as, az 1907/1908-as, az 1913/1914-as, valamint az 1919/1920-as tanévekben. 1911/1912-ben az egyetem rektora volt.

1914. április 9.-én I. Ferenc József magyar király bátyjával, Szádeczky-Kardoss Lajossal együtt, újabb előnevet és címert adományozott, egyben megengedte a "Szádeczky" vezetéknevét "Szádeczky-Kardossá" változtatását.[3]

Az első világháborút követően Erdélyben, Kolozsváron maradt, így a Román Földtani Intézet főgeológusaként tovább dolgozhatott egészen haláláig. Ezt a kivételes bánásmódot Popescu-Voiteṣti-nek, tanszéki román utódjának köszönhette, aki nagyra becsülte szaktudását.

Az Erdélyi Kárpát-egyesület útjelző bizottságának tagja (1897), majd választmányi tagja (1898-1909), valamint a kerékpáros osztály alelnöke (1898-).

MunkásságaSzerkesztés

Legfőbb kutatási területei a Bihar-hegység és a Vlegyásza, valamint azok földtana, tektonikája és kőzetei voltak. Ezekből a témakörökből 25 értekezése készült el. Élete utolsó tíz évében a Kelemen-havasokat és a Hargitát térképezte. Míg elődje, Koch Antal, főleg az Erdélyi-medencével foglalkozott, ő sokat tett Erdély nyugati határhegységei, magmás előfordulásai, felszíni és fedett vulkáni tufái megismerése érdekében.

MűveiSzerkesztés

Főbb művei a következők:

  • Adatok az Erdélyi-medence tektonikájához, 1913
  • Tufatanulmányok Erdélyben I.-II.-III., Kolozsvár, 1914-1917

JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch.org - Szádeczky Sámuel gyászjelentése
  2. Szadeczky Sámuelné Kanócz Jeanette gyászjelentése
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 73. kötet - 106 - 108. oldal

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés