Wikipédia

Szároszciklus

csillagászati fogalom, a fogyatkozások előrejelzésére használható
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 17.

A szároszciklus egy csillagászati fogalom, amivel ki lehet számolni egy napfogyatkozás vagy holdfogyatkozás következő időpontját.

Hossza hozzávetőlegesen 6585,3211 nap (18 év 11 nap, 8 óra).

Egy szároszciklussal a fogyatkozás után a Nap, a Föld Hold körülbelül azonos relatív helyzetbe áll vissza, egy majdnem egyenes vonalban[1]

Mivel egy szároszciklus 1/3 nappal hosszabb, mint 18 év és 11 nap, ezért amikor a következő fogyatkozás megtörténik, a Föld a tengelye körül +1/3 fordulatot megtesz kelet felé, így a fogyatkozás 1/3 fordulattal (azaz 120°-kal) nyugatra lesz megfigyelhető. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy három szároszciklus után (54 év, 1 hónap) a fogyatkozás a Földnek nagyjából ugyanazon helyén, ugyanabban az időben lesz látható.

A fogyatkozások egymásutánját, amiket egy szároszciklusnyi időtartam választ el, szárosz-sorozatnak nevezzük.

Történelem

szerkesztés

A legkorábbi történelmi feljegyzés, ami szároszciklusra vonatkozik, káldeus (újbabiloni) csillagászoktól származik, néhány évszázaddal az időszámításunk előtti időszakból.[2][3][4] Később ismert volt  Hipparkhosz, idősebb Plinius[5] és Ptolemaiosz számára is.[6]

Ékírás szakértők állítása szerint a babiloni csillagászok előre ki tudták számítani a napfogyatkozások és holdfogyatkozások időpontját már az i. e. 4. században. A BM 36761 és 36390 jelzésű ékírásos táblák egy napfogyatkozás előrejelzéséről írnak, ami i. e. 331. október 6-án fog bekövetkezni. A fordítók megjegyzik, hogy a napfogyatkozás valóban megtörtént, és látható volt a mai Grönland és Észak-Amerika területéről, de Babilóniából nem.

Az egyik leghíresebb előrejelzést Thalész ókori görög természetfilozófus adta, aki a szároszciklusra vonatkozó ismereteket valószínűleg a babiloni csillagászok feljegyzéseiből szerezhette. Igazából nem lehet pontosan tudni, hogy melyik napfogyatkozásról van szó, de néhány kutató úgy véli, hogy ez i. e. 585. május 28.-án történt. Aznap ugyanis Lüdia és a médek egymással csatáztak. A Halüsz folyónál csapott össze a két sereg, azonban az ütközetnek véget vetett egy délutáni napfogyatkozás. A rejtélyes sötétségtől megrémülve a harcoló felek kibékültek.

A szároszciklus megnevezést a napfogyatkozások ciklusára Edmond Halley angol csillagász alkalmazta 1691-ben, aki egy 11. századi, bizánci Szuda-lexikonból vette át.[7] Maga a szárosz szó görög, de eredete és jelentése bizonytalan.

Tony Freeth,  a Scientific American magazin egyik cikkírója szerint a szároszciklus mechanikai kiszámítása bele van építve az antiküthérai szerkezetbe.[8]

Leírása

szerkesztés
 
Azok a holdfogyatkozások, amik a Hold (színes korongokkal jelölve) felszálló csomópontjához közel következnek be, páratlan szárosz sorszámot kapnak.  Az első fogyatkozás egy ilyen sorozatban a Föld árnyékának déli szélén halad át. A Hold útja később fokozatosan észak felé tolódik el

A szároszciklus 6585,3211 nap (14 közönséges év + 4 szökőév + 11,321 nap, vagy 13 közönséges év + 5 szökőév + 10,321 nap), amikor közel azonos fogyatkozás következik be. Három periódus, ami a Hold pályájához kapcsolódik, a szinodikus hónap, a drakonikus hónap és az anomalisztikus hónap, szinte tökéletesen összecseng a szároszciklussal. Egy fogyatkozás akkor fordul elő, amikor vagy a Hold van a Föld és a Nap között (napfogyatkozás), vagy a Föld van a Nap és a Hold között (holdfogyatkozás). Ez csak akkor történhet meg, amikor a Hold újhold vagy telehold fázisban van (a fenti felsorolás szerint). Ezek ismételt előfordulása Föld és Hold keringésének eredménye, amelyek következménye, hogy a Hold szinodikus periódusa 29,53059 nap. A legtöbb holdtölte vagy újhold idején azonban a Föld vagy a Hold árnyéka  a másik objektumhoz képest északi vagy déli irányba esik. Fogyatkozás akkor fordulhat elő, ha a három égitest majdnem egyenes vonalban van. Mivel a Hold pályája a Föld pályasíkjával szöget zár be, ez a feltétel csak akkor következik be, amikor az újhold vagy telehold az ekliptikai sík közelében következik be, azaz, amikor a Hold a két csomópont egyikében van (a felszálló vagy leszálló csomópontban). Azt az időt, ami két egymást követő Hold-áthaladás az ekliptika síkján közben lezajlik (vagyis a Hold visszatér ugyanahhoz a csomóponthoz), drakonikus hónapnak nevezik, ami 27,21222 nap hosszú.

 
Szároszciklus ábrázolása 3D-ben

Egy szároszciklus után a Hold nagyjából egész számú szinodikus, drakonikus és anomalisztikus időszakot fejez be (223, 242, 239), és a Föld-Nap-Hold geometria közel azonos lesz: a Hold azonos fázisban, ugyanabban a csomópontban és ugyanolyan távolságra lesz a Földtől. Ezen felül, mivel a szároszciklus közel 18 év hosszú (11 nappal hosszabb), a Föld közel azonos távolságra lesz a Naptól, és  ugyanolyan pozícióban áll a Naphoz képest (tehát az évszak is azonos lesz).[9] Egy adott fogyatkozás dátumához képest egy szároszciklussal később közel azonos fogyatkozás megy végbe. Ez alatt a 18 év alatt körülbelül 40 további nap- vagy holdfogyatkozás történik, de kissé más geometriával.

A szároszciklus nem egész számú napból áll, annál +1⁄3 nappal hosszabb. Így az egymást követő fogyatkozások egy szároszciklus sorozatban mintegy 8 órával később következnek be a nap során. A napfogyatkozás esetén ez azt jelenti, hogy a Földön a láthatósági terület nyugatra tolódik mintegy 120°-kal, azaz a két egymás utáni napfogyatkozás nem lesz látható ugyanazon a helyen a Földön. A holdfogyatkozás esetén a fogyatkozás a Földön mindenhol látható lesz (feltéve, hogy a Hold a horizont fölött van). Három egymás utáni szároszciklussal a  fogyatkozás helyi ideje közel azonos lesz. A három szároszciklus (19.755,96 nap) úgy is ismert, mint tripla szárosz, görögül: exeligmos.

Szárosz sorozat

szerkesztés
 
A Hold leszálló csomópontja közelében lévő napfogyatkozások páratlan számot kapnak a szároszciklusban. Az első fogyatkozás minden sorozatban a  Föld déli részén indul, és a fogyatkozás útja észak felé tolódik az egymást követő szároszciklusokban

Minden szároszciklus sorozat egy részleges fogyatkozással kezdődik (a Nap a csomópont végén lép be), és az egymást követő szároszciklusban a Hold útja észak felé (ha a leszálló csomópont közelében van) vagy dél felé tolódik (ha a felszálló csomópont közelében van), ami azért van, mert a szároszciklus nem egész számú drakonikus hónapból áll (kb. egy órával rövidebb). Valamikor a fogyatkozás már nem lehetséges, és a sorozat véget ér (a Nap elhagyja a csomópont elejét). Egy önkényesen megválasztott Nap-szároszciklus sorozat az 1-es sorszámot kapta a fogyatkozások statisztikáit összeállítók által. Ez a sorozat befejeződött i. e. 1990. november 16-án (Julián naptár), és a  Nap-szároszciklus sorozat 1-es sorszámát kapta. Különböző szároszciklus sorozatot tartanak nyilván a Nap és a Hold esetén. A Hold-szároszciklus sorozata, ami 58,5 szinodikus hónappal korábban fordult elő (i. e. 1994. február 23.) az 1-es sorszámot kapta. 1226  és 1550 év telik el, amíg a szároszciklus sorozat tagjai végigmennek a Föld felszínén észak-déli irányban (vagy fordítva). 69-87 fogyatkozás történik minden sorozatban (a legtöbb sorozatban 71-72 fogyatkozás van). 39-59 (többnyire 43) fogyatkozás egy adott sorozatban centrális lesz (teljes, gyűrűs, vagy hibrid gyűrűs-teljes). Bármely adott időpontban mintegy 40 különböző szároszciklus sorozat zajlik.

A szároszciklus sorozat, mint említettük, a fogyatkozás típusa szerint van számlálva (hold- vagy napfogyatkozás).[10][11] A páratlan sorszámúakban a Nap a felszálló csomópont közelében van, míg a páros sorszámúakban közel van a leszálló csomóponthoz.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ van Gent, Robert Harry: A Catalogue of Eclipse Cycles, 2003. szeptember 8.
  2. ↑ Tablets 1414, 1415, 1416, 1417, 1419 of: T.G. Pinches, J.N. Strassmaier: Late Babylonian Astronomical and Related Texts. A.J. Sachs (ed.), Brown University Press 1955
  3. ↑ A.J. Sachs & H. Hunger (1987..1996): Astronomical Diaries and Related Texts from Babylonia, Vol.I..III. Österreichischen Akademie der Wissenschaften. ibid. H. Hunger (2001) Vol. V: Lunar and Planetary Texts
  4. ↑ P.J. Huber & S de Meis (2004): Babylonian Eclipse Observations from 750 BC to 1 BC, par. 1.1. IsIAO/Mimesis, Milano
  5. ↑ Plinius Naturalis Historia, II.10[56]
  6. ↑ Klaudiosz Ptolemaiosz: Almagest IV.2
  7. ↑ saros. Encarta Dictionary. Microsoft. [2009. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. ↑ Decoding an Ancient Computer, Scientific American, December 2009
  9. ↑ Littmann, Mark. Totality: Eclipses of the Sun. Oxford University Press (2008. november 2.). ISBN 0-19-953209-5 
  10. ↑ G. van den Bergh. Periodicity and Variation of Solar (and Lunar) Eclipses (2 vols.). H.D. Tjeenk Willink & Zoon N.V., Haarlem (1955. november 2.) 
  11. ↑ Bao-Lin Liu. Canon of Lunar Eclipses, 1500 B.C. to A.D. 3000. Willmann-Bell, Richmond VA (1992. november 2.) 

Források

szerkesztés
  • Jean Meeus – Hermann Mucke: Canon of Lunar Eclipses. Bécs: Astronomisches Büro. 1983.  
  • Theodor von Oppolzer: Canon der Finsternisse. Bécs: (kiadó nélkül). 1887.  
  • Jean Meeus: Mathematical Astronomy Morsels. (hely nélkül): Willmann-Bell. 1997. 51. o. 9. fejezet, 9. A táblázat: Some eclipse Periodicites  
  • Michael A. Seeds – Dana E. Backman: Stars and Galaxies. 7. kiad. 2011. ISBN 0-538-73317-9  
  • Claudio Vita-Finzi: The Sun: A User’s Manual. Dordrecht: Springer. 2008. ISBN 978-1-4020-6880-5  

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Saros (astronomy) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szároszciklus&oldid=27374858”