Wikipédia

Székely István (tanár)

(1863-1925) klasszika-filológus, gimnáziumi tanár, kritikus, fordító

Székely István (Garamolaszka, Zólyom vármegye, 1863. május 24. – Budapest, Ferencváros, 1925. december 18.)[3] bölcseleti doktor, klasszika-filológus, főgimnáziumi tanár.

Székely István
Született1863. május 24.[1]
Garamolaszka
Elhunyt1925. december 18. (62 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1886)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a klasszika-filológus és tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Székely István (egyértelműsítő lap).

Élete szerkesztés

Székely Ármin Titusz és Stemmer Róza fiaként született. Középiskolai tanulmányait a besztercebányai királyi katolikus főgimnáziumban 1881-ben végezte. 1881-85-ben a budapesti egyetemen klasszika-filológiát hallgatott; ugyanott nyert 1886 decemberében középiskolai tanári képesítést, míg doktori oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte. 1883-84-ben a László-féle főgimnáziumban működött. 1885. október 1-jén a kegyes tanítórendi nagybecskereki főgimnáziumnál alkalmazták helyettes tanárnak. 1886. szeptember 10-én a vallás és közoktatási minisztérium ugyanazon minőségben a szolnoki főgimnáziumhoz, 1890. április 3-án pedig rendes tanárnak a nagyszebenihez nevezte ki. 1903-tól a budapesti VIII. kerületi Tavaszmező utcai állami főgimnáziumban tanított egészen haláláig. Az Országos Közöktatási Tanács tagja, a Pázmány Péter Tudományegyetem meghívott előadója volt. 1924. december 15-én már özvegyként Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel fiatalabb, egri születésű Hubert Ilonával.[4] Halálát tüdőlob okozta.

Nyelvismerete: magyar, latin, német, olasz, angol, francia, szlovák és értett románul.

Cikke a nagyszebeni állami főgimnázium Értesítőjében (1894. Egy ifjúsági tanulmányút). A Csengeri János egyetemi tanár által készített latin stílusgyakorlatokban Cicerót dolgozta fel; Scherr «Geschichte der Weltliteratur» c. munkájában kidolgozta a magyar irodalomra vonatkozó részt, a Petz Vilmos által szerk. Ókori Lexikonban írta a D. betűtől kezdve a római birodalom földrajzát.

Művei szerkesztés

  • De Suetonio C. Taciti imitatore. Tudori értekezés. Kolozsvár, 1887
  • Greinz «Das Gymnasium» című munkájának magyar fordítása. Nagyszeben, 1895
  • A magyar és német társalgó nyelv legújabb kézikönyve. Nagyszeben, 1896. (Boros Gáborral)
  • A magyar és német beszélgetések legújabb zsebkönyve. Nagyszeben, 1896. (Boros Gáborral)
  • Az erdélyrészi szász parasztház és lakói. Írta Schuller Gusztáv, ford. Képekkel. Nagyszeben, 1896
  • Suetonius, Császárok életrajzai. (Latinul és magyarul). Ford. bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1897 (Kiadja a m. tudom. Akadémia. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1898)
  • Női életpályák. Uo. 1898. (Bod Péterrel)
  • Modern latin beszélgetések. Nagyszeben, 1898
  • Latin olvasókönyv Cornelius Nepos- és Phaedrusból. A gymnasium III. oszt. számára. Ford. Uo. 1900
  • Cornelius Nepos. Híres férfiakról. Ford. és bev. ellátta. Bpest, 1901. (Magyar Könyvtár 201.)
  • Latin olvasókönyv Caesar, Curtius és Ovidius műveiből. A gymnasium IV. oszt. számára. Uo. 1901 (Szentimrey Istvánnal).
  • I. Petronius Arbiter, Trimalchio lakomája. Ford. Győr, év n. (Egyetemes Könyvtár 114.)
  • Latin olvasókönyv a gymnasium III. oszt. számára. Szénássy-Elischer után átdolg. VI. kiadás. Bpest, 1903
  • Kalauz Nagyszebenben és vidékén. Ford. Nagyszeben, 1904
  • A renaissance. Történeti jelenetek. Irta Gobineau gróf, ford. előszóval és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1904
  • Középiskolai oktatásunk az egyetem és a gyakorlati élet szempontjából; Egyetemi Ny., Bp., 1909
  • Liber Sexti. Latin nyelvkönyv, 1-2.; szerk. Fodor Gyula, Székely István; Szent István Társulat, Bp., 1909-1911

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_István_(tanár)&oldid=25112595”