Wikipédia

Szücs István (politikus, 1867–1953)

(1867–1953) politikus, helyettes államtitkár
Ez a szócikk a tanárról és politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Szűcs István (egyértelműsítő lap).

Szücs István, születési nevén Frankl Mózes[3] (Szirák, 1867. július 23. – Budapest, 1953. május 7.) magyar politikus, helyettes államtitkár, Antall József miniszterelnök anyai nagyapja.

Szücs István
SzületettFrankl Mózes
1867. július 23.[1]
Szirák
Elhunyt1953. május 7. (85 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1926–1931)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Frankl Hermann (Károly) korcsmáros és Steiner Katalin gyermekeként született Szirákon. Gyermekkorában katolizált (Frankl István), s a váci piarista gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a budapesti, a bécsi, továbbá a müncheni egyetemen végezte. Görög-latin szakon szerzett bölcsészdoktori oklevelet, ezt követően újságíróként dolgozott. 1894-től a Belügyminisztérium közegészségügyi osztályánál állt alkalmazásban, ezzel párhuzamosan Budapest VII. kerületi (Barcsay utcai) főgimnázium óradíjas tanára volt. 1896-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban lett köztisztviselő. 1899. június 14-én Gyónban házasságot kötött Staudinger Jolán Anna Máriával, Staudinger Lipót, tatárszentgyörgyi (Alsó-Essőpuszta) földbirtokos és Pray Flóra lányával.[4] 1901-ben nevét Szücs Istvánra változtatta. Molnár Viktor államtitkár titkára volt. 1904-ben fogalmazó, 1905-ben segédtitkár, 1909-ben titkár lett. Pestújhely egyik alapítójaként ő eszközölte ki a helyi népiskola államosítását, a templomépítő bizottság, a telepi kaszinó elnöke, a katolikus leány polgári alapítója és első igazgatója volt. 1913-ban az ő kezdeményezésére nyílt meg az első állami óvoda. Tagja volt a megalakuló Pestújhelyi Sport Club választmányának. A munkásgimnázium szervezője, a helyi Vöröskereszt egyik alapítója, ingyenkonyha felállításának kezdeményezője. 1915-ben a község díszpolgára lett, és utcát neveztek el róla. Számos oktatási intézményt hozott létre. A Rákóczi Kollégium és a vele összefüggő főgimnázium alapítója, valamint a Váci Piarista Diákszövetség elnöke volt. 1914-ben minisztériumi osztálytanácsos, 1916 és 1918 között a könyv és nyomtatvány postacsomag cenzúrabizottság elnökeként működött. A tanítóképző, elemi iskolai és óvodai ügyosztályt vezette. Apponyi Albert minisztersége alatt a miniszter személyi titkára és a sok vihart kavaró Lex Apponyi (1907) egyik kidolgozója volt. Klebelsberg Kuno minisztersége idején a népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkári minőségben több közoktatásügyi törvény és rendelet kidolgozását irányította. Tagja volt a Nemzeti Egység Pártja legitimista csoportjának, a párt jelöltjeként 1926 decemberében a pestkörnyéki kerületben lajstromos szavazás után pótképviselővé választották. 1927. január 14-én helyettes államtitkárrá nevezték ki, az elemi iskolai ügyosztály vezetője lett 1931-ben történt nyugdíjazásáig. A köztisztviselői pályáról történt nyugalomba vonulása után Tamássy József lemondását követően 1928-ban országgyűlési képviselő lett, 1931 és 1935 között megtartotta mandátumát: két ciklusban Pestújhely országgyűlési képviselője. Elnyerte a pápai Szent György-rendet. Elhunyt 1953. május 7-én Budapesten, örök nyugalomra helyezték 1953. május 11-én a Rákospalotai temetőben.

Munkái szerkesztés

 
Emléktáblája
  • Xenophon Memorabiliáinak pedagogiai jelentősége. H.n., 1894.
  • Das Sanitaetswesen in Ungarn. H.n., 1896. (franciául is: L'higiène en Hongrie. H.n., 1896)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15339.htm, Szücs István, 2017. október 9.
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  3. ↑ Sziráki neológ izraelita születési akv. 1867. év, 276. folyószám.
  4. ↑ Gyóni polgári házassági akv. 7/1899. folyószám.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szücs_István_(politikus,_1867–1953)&oldid=23788120”