Főmenü megnyitása

A Szamhan-korszak a koreai történelemben az i.e. 1. és i.sz. 4. század közé tehető, ekkor a Koreai-félsziget déli részét három államszövetség, Mahan, Csinhan és Pjonhan foglalta el, melyek a laza törzsi államokból álló Csinből váltak ki.[1][2][3]

Átírási segédlet
Szamhan
Samhan.PNG
Koreai átírás
Hangul 삼한
Handzsa 三韓
McCune–Reischauer Samhan
Átdolgozott Samhan

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Mahan a félsziget délnyugati részén helyezkedett el, Csinhan a Naktong folyótól keletre, Pjonhan pedig a folyótól nyugatra. Mahan volt a legnagyobb, 54 városálammal, Csinhan és Pjonhan 12-12 állammal rendelkeztek. Mahan legerősebb városállama Pekcse volt, a mai Szöul közelében; belőle fejlődött ki később a Pekcse királyság. Csinhan, melyet Üman Csoszonból érkező bevándorlók alapítottak, a mai Kjongdzsu területén feküdt, legerősebb városállama Szaro volt, melyből később Silla lett. Pjonhan kiváló vasmegmunkálásáról ismert, Japánnal is kereskedett. Hat államából alakult meg a Kaja államszövetség.[1][2][3]

KultúrájaSzerkesztés

Kevés fellelhető információ van a három államszövetség politikai, társadalmi és gazdasági állapotáról. Történészek úgy vélik, erős volt a klánstruktúra, egy klánon belül nem lehetett házasodni, és az államszövetségeket törzsi vezetőkből álló tanács irányította; Csinhan törzsi tanácsának a neve hvabek volt. Vallásukra a sámánizmus volt a jellemző, a sámán elnevezése cshongun volt. A vallás és az állam elvált egymástól, emiatt fejlettebb társadalomnak tartják a Szamhan-korabelit, mint a kodzsoszonit vagy a pujóit. Az államszövetségekben élők rituális ünnepeket tartottak, például a 10. holdhónapban aratóünnepet ültek, az 5. holdhónapban pedig tavaszünnepet tartottak. A földet kommunális felosztásban művelték, azaz mindenki segített a másiknak megművelni a birtokát, egyfajta forgórendszerben. Temetkezési szokásaikra a halomsírok építése volt jellemző.[1][2][3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Nahm 27–28. o.
  2. a b c Doopedia
  3. a b c Kim 73–76. o.

ForrásokSzerkesztés