Szarka József (tanár, 1825–1889)

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 14.

Szarka József (Nábrád (Szatmár megye), 1825. szeptember 13.Huszt, 1889. július eleje)[1] református lelkész, gimnáziumi tanár.

Szarka József
Született1825. szeptember 13.
Nábrád
Elhunyt1889. július eleje (63 évesen)
Huszt
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész,
pedagógus
SablonWikidataSegítség

Szarka András és Koncz Mária, közrendű birtokosok fia. Tanult Máramarosszigeten, Szatmárnémetin és Debrecenben, ahol mint hittanhallgató gimnáziumi osztály tanításával volt megbízva. Az 1848–49-es szabadságharcban részt vett, Erdélyben Bem József táborában szolgált mint tüzér, több sebet kapott, így az 1849-es debreceni csatában bal szemét vesztette el és kapitányi ranggal távozott. 1850-ben a nagykállói gimnáziumhoz igazgató-tanárnak választották; innét 1852. október 1-jén a máramarosszigeti líceumhoz ment tanárnak, mely állását az 1850-es évek végén ugyanott a lelkészivel cserélte fel. Nyugalomba lépett 1889 elején. Elnöke volt a máramaros-tályéki református pap-tanítóegyesületnek 1878-tól 1888-ig.

Írt 1850-től költeményt, beszélyt és természettudományi s vegyes cikkeket: a Szikszói Enyhlapokba (1853. költ.), a Vasárnapi Ujságba (1856. A répa-czukor készítésének módja); a Prot. Népkönyvtárba (1857. I. Vallásbeli hitfelekezetek és beszély, V. A hitjavítás eredete, VI. A vallásgúnyolóknak); írt még a Máramarosba, P. Naplóba, Budapesti Hirlapba sat.

  • Ünnepélyes egyházi beszéd a máramaros-szigeti helv. hitv. ev. templom tűzvész okozta romjai fölött 1859. okt. 30. M.-Sziget, 1860.
  1. Fővárosi Lapok, 1889. július 12.