Szemen Sztepanovics Hulak-Artemovszkij

operaénekes, zeneszerző

Szemen Sztepanovics Hulak-Artemovszkij (ukránul Семен Степанович Гулак-Артемовський, oroszul Семeн Степанович Гулак-Артемовский [Szemjon Sztyepanovics Gulak-Artyemovszkij], röviden Szemen Artemovszkij) (Gorogyiscse, Cserkaszi járás, 1813. február 16. [a Julián naptár szerint február 4.]Moszkva, 1873. április 17. [a Julián naptár szerint április 5.]) ukrán operaénekes (bariton, basszbariton), zeneszerző.

Szemen Sztepanovics Hulak-Artemovszkij
Született1813. február 4.[1]
Horodiscse[2][3][4]
Elhunyt1873. április 6. (60 évesen)[5]
Moszkva[6][3][7][8]
Állampolgárságaorosz
Foglalkozása
IskoláiKyiv Theological Seminary
SírhelyeVaganykovói temető[8]

A Wikimédia Commons tartalmaz Szemen Sztepanovics Hulak-Artemovszkij témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A szentpétervári udvari opera 1825-ben

A Запорожець за Дунаєм (’Zaporizzsjai kozák a Dunán túl') c. „eredeti kisorosz operájával” (1861–62) az első ukrán operát alkotta meg.

Édesapja pópa volt, és maga is egyházi pályára készült. Hulak-Artemovszkij már gyermekkorában is szépen énekelt, Jevgenyij kijevi és galíciai metropolita (1767–1837) Szent Szófia-székesegyházának volt karénekese. A kijevi papi szemináriumban tanult, 1830-ban a Szent Mihály aranykupolás kolostorba került, itt fedezte fel Glinka, és a cári udvari kórusba hívta. 1838-ban áttelepült Szentpétervárra, ahol komolyabb énektanulmányokat kezdett. 1839 és ’42 között Itáliában képezte tovább hangját, már egyértelműen a színpadi pályára készülve.

1841-ben Firenzében debütált operaénekesként, a következő évben visszatért Szentpétervárra, és az udvari opera (Большой Каменный Театр [’Nagy Kőszínház’]) egyik legünnepeltebb művésze lett. Fellépett a városban működő olasz társulat előadásain is. Az 1864–65-ös évadban a Moszkvai Nagyszínház énekese volt.

Zeneszerzőként főművét, A zaporizzsjai kozák a Dunán túl című háromfelvonásos (víg)operáját 1861–62-ben írta, illetve komponálta. A librettó forrása Mikola Ivanovics Kosztomarov egy műve volt. A cári cenzúra miatt a kozákok nem harcolhatnak az oroszok ellen, a cselekmény a 18. században játszódik, és a küzdelem a törökök megszállta területért folyik, a basa leitatásával sikerrel. (A történet emlékeztet Mozart Szöktetés a szerájból c. Singspieljére.) Hulak-Artemovszkij számos ukrán népi dallamot használt fel. A hangszerelésben segítségére volt Konsztantyin Ljadov (Anatolij Ljadov édesapja). A főszerepet, Ivan Karasz kozákot magának írta, s ő is énekelte 1863. április 14-én a néhány évvel korábban megnyílt Mariinszkij Színházban, orosz fordításban. Ukrán területen először 1884-ben Harkovban játszották. A bemutató óta számos átdolgozáson esett át a mű, de a Szovjetunió csaknem valamennyi köztársaságában játszották, az ukrán operaházakban a mai napig állandó repertoárdarab. 1951-ben film is készült belőle.

Számos dalt is szerzett. Szentpétervárott közeli barátságba került Tarasz Sevcsenkóval. A költő óriási hatással volt rá, neki ajánlotta legismertebb dalát, a Стоїть явір над водою (’Juharfa áll a folyó mellett’) címűt.

Hulak-Artemovszkij rendkívül széles érdeklődési körébe a népi gyógyászat tanulmányozása is belefért, és írt egy statisztikai művet is.

Kiváló szerepformáló énekesnek tartották, néhány prózai szerepet is eljátszott. Emlékét nagy gonddal ápolják Ukrajnában.

Főbb művei

szerkesztés
 
Bicentenáriumi ukrán bélyeg Hulak-Artemovszkij képével és operája egy jelenetével
Színpadi művek
  • Українське весілля (’Ukrán menyegző’, 1851, divertissement)
  • Ніч на Івана Купала (’Szent Iván-éj', 1852, vaudeville)
  • Кораблеруйнівники (1853, kísérőzene)
  • Запорожець за Дунаєм (1863, opera)
Egyéb művek
  • Стоїть явір над водою (’Juharfa áll a folyónál’, dal)
  • Спать мені не хочеться (dal)
  • Статистические-географические таблицы городов Российской империи (’Az Orosz Birodalom városainak statisztikai-földrajzi táblázatai’, 1854)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés