Szemeslepkék

rovar-alcsalád

A szemeslepkék (pávaszemes lepkék, Satyrinae) a lepkék (Lepidoptera) rendjében a tarkalepkefélék (Nymphalidae) egyik fajgazdag alcsaládja.

Szemeslepkék
Melanitis leda
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Szemeslepkék (Satyrinae)
Boisduval, 1833
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szemeslepkék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szemeslepkék témájú kategóriát.

Származásuk, elterjedésük szerkesztés

A legtöbb fajuk az Óvilág mérsékelt övében él, néhány a magas északon, az Alpokban, illetve más magashegységekben telepedett meg.

Megjelenésük, felépítésük szerkesztés

Többnyire közepes vagy kis termetű lepkék. A legkönnyebben arról ismerhetők fel, hogy első szárnyuk szegély alatti ere a legtöbbször, hónaljtőere és végsőere pedig gyakran hólyagszerűen felfúvódott a tövénél. Leginkább barnás szárnyukat majdnem mindig néhány vak vagy magvas szemfolt díszíti.

Az északi, illetve havasi fajok szárnya többnyire sötét (barna), alig mintázott — ezzel szemben néhány, a trópusi Amerikában élő faj szárnya majdnem üvegtisztán átlátszó, jóformán csak a szegélye pikkelyes.

Mindkét nem elülső lábpára elkorcsosult. A középhosszú tapogató oldalt benyomott, alul sűrűn szőrös.

Hernyójuk hátsó pár lába (tolólába) hiányzik; helyette elvékonyodott farvégükön farkvillája van. A hernyó teste lehet sima, ráncos, vagy gyakran bársonyos bundába takart. Általában (világosabb vagy sötétebb hosszanti sávok tarkázzák.

Életmódjuk, élőhelyük szerkesztés

Számos fajuk az erdővidékeken telepedett meg (Ronkay, 1986). Azok viszont, amelyek tápnövényei a fűfélék, a száraz, napos, fátlan vagy bokros lejtőket, töltések oldalait kedvelik,[1] sőt, a hóhatár közelében is előfordulnak.

A hernyók éjjel aktívak, nappal rendszerint elrejtőznek tápnövényükön. Bábjuk a földön, kő alatt vagy sekélyen a föld alatt pihen. Néhány faj bábjának a hátsó (fari) végét fonállal erősíti meg vagy laza szövedékbe burkolja.

Rendszerezésük szerkesztés

Az alcsaládba az alábbi nemzetségek, alnemzetségek és nemek tartoznak:

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés