Szemiramisz függőkertje

Szemiramisz (görög Σεμίραμις) függőkertje (ismeretes még a babilóniai függőkert elnevezés is) és Babilon falai Babilóniában (ma Irak területén található) az ókori világ hét csodája közé tartozik. Feltételezhetően ezek az építmények II. Nabú-kudurri-uszur kérésére épültek, i. e. 600-tól kezdve. A kerteket az ő parancsára alakították ki. A király a feleségét akarta megörvendeztetni a kerttel, aki folyton-folyvást szülőföldje zöld vidékei után sóvárgott. Ezen elképzelés szerint a függőkerteknek semmi közük nincs a Szemiramisz néven említett asszír királynéhoz, aki két évszázaddal korábban, és egy másik országban (Asszíria) uralkodott régensként egy rövid ideig.

Szemiramisz függőkertje
Ország	Asszíria
Település	Irak
Hely	Babilon
Típus	hanging garden az ókori világ csodája lebontott építmény
Elhelyezkedése
Szemiramisz függőkertje Pozíció Irak térképén
é. sz. 32° 32′ 08″, k. h. 44° 25′ 39″32.5355, 44.4275
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemiramisz függőkertje témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A babilóniai függőkert rajza

A babiloni függőkert

A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint például Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e. Néhány (körülményes) bizonyíték szerint a babiloni palota megnövekedett, de ez nem teljesen megfelelő bizonyíték, hogy miért néztek ki ilyen különösen ezek a függőkertek. Néhány ember szerint ezen a helyen az eredeti építmény összekeveredett a kertekkel, amik Ninivében is léteztek; a feljegyzett táblázatokon is tiszta kerteket találtak a kutatók. A tábla leír egy lehetséges gépezetet is, mely hasonlít az arkhimédészi csavarra, amivel nagy magasságokba is fel tudták szállítani a vizet.

Összevetve a feljegyzéseket, a kert azért épült, hogy felvidítsa II. Nabú-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor) honvággyal telt feleségét, Amüthiszt. Amüthisz, a médek királyának leánya, összeházasodott Nabú-kudurri-uszurral, hogy szövetséget kössön a két nemzet. Ahonnan ő jött, ott a földön zöld fűrengeteg és sok hegy található, ellenben Mezopotámiával (Ázsia délnyugati részén fekvő ország), ami nagy, sivatagos terület. A király eldöntötte, hogy épít egy olyan építményt, ami úgy néz ki, mint a médek néhány épülete; egy mesterséges hegy, ami tetején egy függőkert helyezkedik el. A függőkertnek feltehetően nem volt igazi „esése”, hanem ezt a felfüggesztést kábelekkel és kötéllel oldották meg.

A neve egy pontatlan görög fordításból, a kremasztosz hibás meghatározása miatt kapta mai nevét, de az is lehet, hogy a latin pensilis szó okozta ezt, mert a latin szó nem teljesen függést, hanem inkább túlnyúlást jelent, ami a terasz vagy balkon egy részére jellemző is.

A függőkert egy másik ábrázoláson

A görög geográfus, Sztrabón, aki leírta a függőkertet a Kr. e. 1. században, ezt írta: „Boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.”

Ha a kert egyáltalán létezett, gyönyörű látvány lehetett: egy zöld, leveles-lombos, mesterséges hegy az alföld közepén.

A valóságalap

Egy másik elképzelés szerint a függőkertek az Eufrátesz partján épült teraszokon álltak, és a folyóból szivattyúk segítségével látták el vízzel. A kertekben a következő növények voltak megtalálhatók: rózsa, gránátalma, füge, mandula, dió, vízililiom. Babilon ásatója, Robert Koldewey a 19. század végén e teraszok alapjait vélte felfedezni. (Ebben megerősítette a Biblia is, mely két helyen említ terméskő alapozást, ebből az egyik ez volt). Más kutatások azonban a ninivei északi palotából előkerült, Szín-ahhé-eríba (i. e. 704 – 681) asszír király ninivei palotájának környékét ábrázoló domborműveken vélnek felfedezni egy „függőkert”-rendszert.

Maga a görög elnevezés is Asszíriára utal. A Szemiramisz nevet a görög források hagyományozták ránk, és vélhetően Sammuramat asszír királyné, anyakirályné és régens nevének görögösítése. Érdekes módon Szemiramisz neve felmerül nagyszabású csatornaépítések kapcsán, azonban nem Asszíriában, hanem Urartuban. A Tuspa várának ellátását célzó csatornát Ispuini alatt kezdték meg, majd Menua idején fejezték be. A mai Van városát máig ellátó vízvezetéket Szemiramisz-csatorna néven ismerjük, és valóban Sammuramat idején készült. A csatorna és a királyné kapcsolata homályos, mindenesetre azt erősíti meg, hogy a vízvezetékekkel kapcsolatos legendának itt is valóságalapja van.

Az Oxfordi Egyetem Keletkutató Intézetének munkatársa, Stephanie Dalley szerint az építmény Szín-ahhé-eríba asszír királyhoz köthető (i. e. 704–681). „További ékírásos források, valamint a régészek által Ninive, az Újasszír Birodalom akkori központja körül feltárt vízvezeték-rendszer maradványai is alátámasztják a hipotézist, továbbá Szín-ahhé-eríba újraértelmezett felirata, amelyen a vizet nagy magasságba felemelni képes, bronzból készített csavarszerkezetről esik szó – jó négy évszázaddal az arkhimédészi csavar néven ismert szivattyú előtt!”

Források

• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 624–625. o. ISBN 963-9257-15-X