Szent Imre Gimnázium (Esztergom)

Az esztergomi Szent Imre Gimnázium egy mára bezárt reáliskola, amely 1857. október 15. és 1948. szeptember 10. között működött.

Szent Imre Gimnázium
Alapítva	1857. október 15.
Bezárva	1948. szeptember 10.
Hely	Magyarország, Esztergom
Típus	gimnázium
Elhelyezkedése
Szent Imre Gimnázium Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 29″, k. h. 18° 44′ 21″47.79141617, 18.73916626

Története

Az alapítás

Az épület ma

Emléktábla az épület falán

Esztergomban 1687 óta működött a jezsuita, majd később bencés gimnázium, amit 1852-ben főgimnáziummá minősítettek. 1854-ben a város megkapta Leo Thun bécsi kultuszminisztertől az engedélyt egy új alreáltanoda alapítására is. Az iskola alapítását nem csak Esztergom királyi város, hanem részben a környező – akkor még önálló – települések, Szentgyörgymező, Szenttamás és Víziváros is támogatták anyagilag. Az új épület alapkőletétele a mai Deák Ferenc utcában már 1853 júniusában megtörtént, és az építkezés következő év január 19-én be is fejeződött. Bár az épület hamar elkészült, az oktatás nem indult meg azonnal. A Bach-korszakban a német volt a kötelező oktatási nyelv, de a város elutasította a német és cseh nyelvű tanítók jelentkezését, és csak akkor nyitotta meg az iskolát, mikor a kellő számú magyar anyanyelvű tanár jelentkezett. Ezt egy 1849-es tanügyi rendelkezés értelmében tehették meg. Az iskola végül is 1857. október 15-én nyitotta meg kapuit három osztállyal. A személyzet négy tanárból, egy iskolaszolgából állt, igazgatónak pedig Kollár István plébánost nevezték ki. Ekkor az intézménynek 32 tanulója volt. Az iskola könyvtárát 1854-ben alapították, aminek könyvállománya a 19. század végére 5000 kötet volt.

Új osztályok, új épületek

Az iskola 1870-ben megkapta a városi alreáltanoda címet, és 1874-től már négy osztálya volt. 1907-ig működött ebben az épületben egy elemi iskolával együtt. 1907-től indultak be fokozatosan az ötödik-nyolcadik osztályok. Mivel a Deák Ferenc utcai épület szűkösnek bizonyult az egyre több diáknak, az iskola a ferencesek rendházába költözött egy bérelt épületrészbe, ahol nyolc tanteremben könnyebben elfért. A tanoda egyre nehezebb anyagi körülmények között is színvonalas oktatást biztosított. Ezt jelzi, hogy az 1870-es években, és az 1880-as években is két-két miniszter is látogatást tett az intézményben.

Anyagi gondok

A gimnázium fennállása alatt szinte végig anyagi gondokkal küszködött. A problémák megoldásaként felmeült az államosítás gondolata, vagy a főreáltanodává fejlesztés, ami csak később sikerült. Végül is az iskola többször is állami támogatást kapott Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Az első világháború kitörésével a tanítás a város elemi iskoláiban és a bencés gimnáziumban folyt tovább, mert a rendházat katonai célokra lefogalaták. A tanári kar több tagja is bevonult, az iskola diákjai közül többen elestek. Nevüket 1925 óta emléktábla őrzi.

Érseki közbenjárás

A trianoni béke követkleztében a beiskolázási körzet annyira lecsökkent, hogy felmerült az iskola bezárása, de Csernoch János esztergomi érsek közbenjárásával ez nem történt meg, sőt 1922-ben aláírták az államsegély szerződést, és ettől kezdve az iskola neve Esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre-reáliskola lett. A ferences rendházban csak 1927-ig maradhatott a gimnázium, mikoris felmondták a bérleti viszonyt, és kénytelen volt visszaköltözni eredeti, korszerűtlen helyére, ahonnan addigra elköltözött az elemi iskola. Mikor a három addigi iskolatípust megszüntették 1934-ben, az iskola neve Esztergomi Államsegélyes Szent Imre Gimnáziumra változott. Közben a nehéz anyagi körülmények között működő intézetben kiemelkedően magas színvonalon folyt a tanítás.

Újabb költözések

A harmincas években felmerült Pestszentlőrincre való költöztetése, amire nem került sor, mert Esztergom városa nem fogadta el a javaslatot. A második világháború kitörésével az iskola a mai Szent István térre költözött, de 1944. október 29. és 1945. április 18. között a tanítás szünetelni kényszerült. Ezután a bencés gimnáziummal együtt rövid ideig a tanítóképző épületében működtek, míg vissza nem kapták az eredeti iskolaépületet, ahol a bezárásig működhetett tovább.

Az iskola bezárása

1948-ban államosították, majd szeptember 10-én, kilencvenegy év működés után végleg bezárta kapuit a gimnázium. Másnap a tanári kar és a diákok az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnáziumba költöztek át. Az iskola jogutódja a Szent István Gimnázium.

Híres diákjai

• Barta Gyula, festőművész, a Szlovák Képzőművészeti Szövetség tagja
• dr. Csernohorszky Vilmos, sebész, Anaesthesiológiai Társaság első főtitkára
• dr. Ferenczy Miklós, orvos, helytörténész
• Györgyfalvy Dezső, gépészmérnök, repülőmérnök, valamennyi Boeing repülőgép kifejlszésében részt vett.
• dr. Kárpáti Miklós, orvostudományok kandidátusa, a Magyar Biofizikai Társaság alapítója, először foglalkozott a neuro-radiológia orvosi alkalmazásával
• dr. Szállási Árpád, Zsámboki-díjas, Markusovszky-díjas, Vilmon Gyula-nívódíjas orvos, orvostörténész

Források

• dr. Borovszky Samu: Esztergom vármegye
• Bányai Mátyás: Szubjektív krónika – Történetek egy iskoláról