Szentgyörgymező

Szentgyörgymező (németül Georgenfeld) Esztergom városrésze, 1895-ig önálló dunaparti mezőváros az Esztergomi járásban. Lakói leginkább bortermelők voltak, 19. század végén nyolcvan százalékuk élt földművelésből.

Szentgyörgymező
Közigazgatás
Település	Esztergom
Városhoz csatolás	1895
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Szentgyörgymező Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 48′ 20″, k. h. 18° 44′ 34″47.8056, 18.7428
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentgyörgymező témájú médiaállományokat.

Szentgyörgymező, 2008

Az Olvasókör épülete

Fekvése

Vízivárostól északra a Duna partján terül el, a folyó Garamkövesddel szemközti oldalán, kelet felé a pilismaróti útig terjed. Tőle északra az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt 604 honvéd és 175 osztrák katona közös temetője fekszik, melyben Bátori-Schulcz Bódog dandártábornok (†1885) sírja is van.

Története

A Szent György vértanúról nevezett zöldmezei prépostságot, amely társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek Szent István alapításának tartják. Első írásos említése 1230-ból való. A tatárjárás és Trencséni Máté hadjáratai elpusztították a prépostságot, de Telegdi Csanád érsek 1337-ben visszaállította. A török uralom alatt a település ismét elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt a lakosság szétszóródott, de a béke helyreállása után visszatértek. Földesuruk az esztergomi érsek volt. A Szent György-plébániatemplom 1755-ben épült, 1785-ben felújították Draveczky Ferenc esztergomi kanonok áldozatkészségéből. Maga a település az érsek tulajdonát képezte. 1892-ben alapították a Szentgyörgymezői Polgári Olvasókört. Ez máig a városrész kulturális központja, ahol állandó programok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. Először 1854-ben egyesítették Esztergommal, de 1868-ban Esztergom vármegye kezdeményezésére újra önállósodott. Simor János, esztergomi érsek 1885-ben saját költségén új kórházat alapított, ami egyben a Magyar Vöröskereszt kórháza is lett, valamint alapítványt hozott létre egy leány árvaház javára. 1891-ben 325 háza és 2698 magyar lakosa volt. Másodszor 1895-ben csatolták Esztergomhoz, mint IV. kerületet. Ebbe Szentgyörgymező mezőváros csak úgy volt hajlandó beleegyezni, ha az új város vezetése teljesíti 35 pontból álló feltételeit, melynek nagy része gazdasági jellegű volt. A településrész máig erősen őrzi falusias jellegét. Az 1980-as években 10-12. századi lakóházak maradványait tárták fel. A 21. század elején a városrész északi végében, a honvéd temető közelében és a Garam torkolatával szemben családi házakból álló lakópark épült.

Itt található a Honvédtemető és az 1835-ben emelt, műemléki Miklósffy temetőkápolna.

Galéria

• 
  Szentgyörgymező az északi rondelláról nézve. Balra jégzajlás a Dunán
• 
  Szentgyörgymező, háttérben az Ószeminárium
• 
  A Miklósffy-kápolna

Források

• Borovszky Samu: Esztergom Vármegye
• https://web.archive.org/web/20070928133526/http://www.esztergomi-ersekseg.hu/?fm=1&am=4&op=plebaniaview&p_id=34
• Szent István városa – Esztergom története (szerk Meggyes Miklósné)
• Dr. Bády István: A Bazilika árnyékában (1989)