Szenterzsébet (Románia)

egykor önálló település, ma Nagyszeben városrésze
Más jelentéseire ld. Szenterzsébet (egyértelműsítő lap). Ha egy hivatkozást követve kerültél ide, javítsd a hivatkozást az egyértelműsítő lapnak megfelelően.

Szenterzsébet (románul: Gușterița, németül: Hammersdorf) egykor önálló település, ma Nagyszeben városrésze Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Szenterzsébet
Hammersdorf, kirkoj.jpg
Közigazgatás
Település Nagyszeben
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Szenterzsébet (Románia)
Szenterzsébet
Szenterzsébet
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 40″, k. h. 24° 10′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 40″, k. h. 24° 10′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenterzsébet témájú médiaállományokat.
A szenterzsébeti evangélikus templom
Johann Michael Ackner emlékköve

FekvéseSzerkesztés

Magától Nagyszebentől északkeletre fekszik, attól a Szeben folyó és újabban a nagyszebeni körgyűrű felüljárója választja el.

Nevének eredeteSzerkesztés

Német nevének előtagja a Humbert férfinév, amelyet népetimológiával később a 'kalapács' jelentésű Hammer szóhoz igazítottak. Román nevének alaptagja a gușter ('gyík') szó, szláv képzővel. Írásos névalakjai: Vmbertus, Villa Umberti és Villa Humberti (1309), Villa Hupardi (1332–35), Hammersdorf (1414), Hommolzdorph (1440), Gustericze (1733), Gusterica (1750), Szenterzsébet (1808). Magyar szövegben 1686-ban Hamostorf,[1] 1709–12-ben homostorfi hegyen.[2]

TörténeteSzerkesztés

A településtől északkeletre, a Wartberg hegy teraszán 1870-ben nyolcszáz kilogrammnyi késő bronzkori bronztárgyat találtak: 18 bronzkardot, 9 lándzsát, 3 ép és 4 törött tőrpengét, 100 kis fejszét, 2 kétélű szekercét, 70 sarlót, 3 kalapácsot, több tokos és egyenes vésőt, számos fűrészpengét, kisebb-nagyobb karikákat, bronzgyűrűket, pikkelyeket, hajtűket, nagy vederszerű edényeket hallstatti jellegű fülekkel, állati (leginkább hattyú-) alakzatokkal.[3]

Szebenszéki szász falu volt. Az első Szeben környéki szász települések közé tartozott. 1600-ban Basta, 1602-ben Báthory Zsigmond, 1658-ban és 1661-ben tatár és havasalföldi hadak, 1690-ben Thököly Imre serege pusztították. A 19. század végén az volt a híre, hogy szász lakói különösen módosak, és ezért rátartiak.[4] Román lakóit a 20. században a părădaisâne csúfnévvel illették, mert sok paradicsomot termesztettek.[5]

1910-ben 1741 lakosából 858 volt német, 817 román, 39 főként cigány és 25 magyar anyanyelvű; 836 evangélikus, 803 ortodox, 63 római és 33 görögkatolikus vallású.[6]

1950-ben vagy 1954-ben csatolták Nagyszebenhez.

LátnivalókSzerkesztés

  • Evangélikus temploma eredetileg háromhajós bazilikaként épült a 13. század elején. A 15. század végén kezdték átalakítani. Kerítőfala és azon belül a gótikus kápolna a 16. századból való. Tornya 1742-ben épült.[7]
  • Az evangélikus paplak, mellette Johann Michael Ackner dolgozószobájával.

GazdaságSzerkesztés

  • Téglagyár.[8]

Híres emberekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Inczédi Pál naplója (1660–1697.), in Történeti emlékek a Magyar Nép községi és magán életéből, II. kötet, Pest, 1860, 11. o. Online
  2. Cserei Mihály: Erdély históriája. Budapest, 1983, 208. o.
  3. A Pallas nagy lexikona
  4. Emily Gerard: The Land Beyond the Forest. Facts, Figures, and Fancies from Transylvania. Edinburgh – London, 1886, 2, 82. o.
  5. Grigore Rusu, Viorel Bidian, Dumitru Loșonți: Atlasul lingvistic român pe regiuni: Transilvania; date despre localități și informatori. București, 1992, 197. o.
  6. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  7. Sabin Adrian Luca – Zeno Karl Pinter – Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al județului Sibiu
  8. tondach.ro Archiválva 2012. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)

KépekSzerkesztés