Szentkláray Jenő (Aracs, 1843. január 21.Temesvár, 1925. október 12.) római katolikus pap, teológiai és filozófiai doktor, régész, irodalom- és műtörténész, az MTA kültagja.

Szentkláray Jenő
Született1843. január 21.
Aracs
Elhunyt1925. október 12. (82 évesen)
Temesvár
Foglalkozásarégész,
irodalomtörténész,
műtörténész
Az Arany János Társaság elnöke
Hivatali idő
1903 1908
Elődnem volt
UtódSzabolcska Mihály
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskoláit Nagybecskereken és Szegeden végezte. 1860-tól a temesvári katolikus papnevelő intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. 1866-ban a budapesti egyetemen teológiai, 1875-ben bölcsészdoktori címet is szerzett. 1866-ban szentelték pappá, a következő évben magyarosította nevét. Előbb Stájerlak-Aninán volt káplán, majd 1868-tól Nagykikindán az elemi iskola igazgatója és a reáliskola magyar nyelv- és irodalom, 1869-től Temesváron a főgimnáziumban a bölcselet és a latin nyelv tanára, a város magyarosodó művelődési életének tevékeny résztvevője.

1871-ben Ormós Zsigmond főispánnal együtt megalapítója és első titkára a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak, 1871–74 között Ortvay Tivadarral szerkesztője a Csanád megye hajdana és jelene címmel kiadott történeti adattár-sorozatnak. 1872-ben a törökbecseiek, ahol gyermekéveit töltötte, meghívták a plébánia élére. Ebben az időben munkatársa, majd 1879–80-ban főszerkesztője a nagybecskereki Torontál c. lapnak, amelybe a délvidéki magyarosító kormánypolitikát támogató cikkek sorát írta. 1883-tól a budapesti egyetemen a Magyarország legújabb kori története tárgykör magántanára. 1893-ban csanádi székeskáptalani kanonoknak, 1917-ben a csanádi szé­keskáptalan nagyprépostjának nevezték ki.

Tudományos munkássága

szerkesztés

Kezdetben a szépirodalom vonzotta, majd bölcseleti tanulmányt írt a tér és idő filozófiájáról, de igazi munkaterévé a történettudomány és a műtörténet vált. Főképp a történelmi Magyarország déli vármegyéinek múltját tárta fel: levéltári kutatásokat végzett a budapesti, a bécsi és a karlócai állami és egyházi levéltárakban, régészeti ásatásokat vezetett, s egymás után jelentette meg forrásértékű munkáit. A pozitivista történelemszemlélet alapján állva műveiben tekintélyes mennyiségű dokumentumanyagot vonultatott fel, így nélkülözhetetlen forrásmunkák a Bánság és a Bácska múltját kutatók számára. Tanulmányait a Magyar Történelmi Tár, Századok, Archeológiai Értesítő, a Dél­magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat Értesítője, a Szépirodalmi és Szépműtani Közlemények, a Katholikus szemle közölte, kisebb cikkei a Budapesti Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Temesvári Hírlap hasábjain is megjelentek.

Az MTA (1882) és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat (1883), a szerb Királyi Tudós Társaság kültagja (1885), az újvidéki Matica Srpska tagja (1910). 1903-ban egyik alapítója és 1909-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a temesvári Arany János Társaságnak, szerkesztője időszaki kiadványsorozatának, a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeknek, valamint Sza­bolcska Mihállyal karöltve az Arany János Társaság Könyvei c. sorozatnak. Tagja volt a Szent István Akadémiának, 1916-tól díszpolgára szülőfalujának, Aracsnak.

Az első világháború után a Temesváron indult Egyházi Szemle munkatársa; tervet dolgozott ki a Bánság műkincseinek összegyűjtésére és megőrzésére; megírta II. Lipót magyar király leányának, Mária Annának az életét.

Fordításában jelent meg J. Balmes Levelek egy kétkedőhöz c. munkája (Szeged, 1863) és Cicero beszéde Manlius törvényjavaslata mellett (Temesvár, 1870).

További információk

szerkesztés
  • Szentkláray Jenő beszéde a nagyszentmiklósi Révay-ünnepélyen. Délmagyarországi Közlöny 1893. augusztus 29.
  • A Bánság művészi kincsei. Szentkláray Jenő nagyszabású terve. Temesvári Hírlap, 1924. október 14.
  • Draskóczy Ilma: Szentkláray Jenő. Temesvári Hírlap, 1925. január 23.
  • Szentkláray Jenő temetése. Temesvári Hírlap, 1925. október 15.
  • Osztie Andor: Szentkláray Jenő. Temesvár történettudósának emlékére. Temesvári Hírlap, 1925. október 18.
  • Karácsonyi János: Szentkláray Jenő emlékezete. Budapest, 1926.