Szepesházy Bertalan
Felsővízközi Szepesházy Bertalan (Felsővízköz, 1890. február 23. – Turócszentmárton, 1945. január 29.[1]) katonatiszt, politikus, aranysarkantyús vitéz, a szepességi magyarság szervezője a két világháború között és a második világháború alatt.[2]
| Szepesházy Bertalan | |
 | |
| Született | 1890. február 23. Felsővízköz |
| Elhunyt | 1945. január 29. (54 évesen) Turócszentmárton |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | szlovák tartománygyűlési képviselő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésApja Szepesházy Imre (1857-1932) kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, táblabíró,[3] anyja Beőr Gizella (1860-1922). Felesége deménfalvi Meliorisz Mária (1895-1978), gyermekeik Szepesházy Csaba (1923-1995) katonatiszt, postai alkalmazott, Meliorisz Lászlóné Szepesházy Mária (1929) és Luby Lajosné Szepesházy Hanna (1934).
1910-ben az Eperjesi Jogász Vívó-Egylet elnökévé választották.[4]
Jogi pályára lépett, közben leszolgálta az önkéntes egy évet a kassai 18-as tüzéreknél. A jogi tanulmányai után a a pénzügyminiszter Szepesházy Bertalan budapesti lakost ideiglenes minőségű segélydíjas pénzügyi számgyakornokká a központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz nevezte ki. Mint tartalékos tüzér hadnagy vonult be az eperjesi 3. honvéd tábori ágyús ezredhez (tüzérezred), majd áthelyezték a 4. honvéd ágyús ezredhez. Még zászlósként a 2. honvéd ágyúosztályban szolgálva kiérdemelte a II. osztályú vitézségi érmet. 1914. november 1-ével tartalékos hadnaggyá nevezték ki. 1915 elején kiérdemelte a bronz Katonai érdemérmet. 1915. október 30. − november 7. között a Siemikowce és Rakowiec között folyó harcok során, mint taligatiszt, a leghevesebb ellenséges tűzben példaadó vitézséggel és halált megvető bátorsággal gondoskodott a folyamatos lőszerellátásról, ezért a legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült.
Első világháborús kitüntetései: mindkét Signum Laudis, kardokkal, hadiszalagon, kis ezüst vitézségi érem hadiszalagon, Sebesülési érem 1-szeres szalagon, Károly-csapatkereszt, és az aranysarkantyús jel.
Trianon után a Felvidéken maradt, a birtokán gazdálkodott, és az eperjesi magyarok vezetőjeként politizált. Az eperjesi Új Világ szerkesztője volt.[5]
1938 decemberében a szlovák tartománygyűlési választásokon az Egyesült Magyar Pártot képviselve indult az egyetlen néppárti listán, de csak Esterházy János volt bejutó helyen, így mandátumhoz nem jutott.[6]
Politikai tevékenysége miatt 1939 szeptemberében bebörtönözték, Illaván raboskodott.[7]
Források
szerkesztés- ↑ Magyar családtörténeti adattár; PIM
- ↑ Láthatár 1943. június 1.
- ↑ familysearch.org Eperjes Szepesházy Imre Marcel Teodor József születése 1857. január 16. Szülei Sz. Ferdinánd és Kardos Ágnes; Lásd még Kempelen Béla: Magyar nemes családok X. Szepesházy, előbb Haász
- ↑ Szutórisz Frigyes 1910: A Tiszai Ág. Hitv. Ev. Egyházkerület Eperjesi Collegiumának Értesítője az 1909-1910. iskolai évről. Eperjes, 75
- ↑ Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. 441.
- ↑ A szomszédokkal való baráti együttműködést kívánja Szlovákia. Keleti Ujság 1938. december 7.;Popély Árpád 2014 Fórum Társadalomtudományi Szemle; 2019: Két választás Csehszlovákiában. Dunajská Streda/ Bratislava, 44, 46, 49, 52, 109.
- ↑ Házi Tájékoztató 1939. szeptember 30.