Szerkesztő:Beroesz/MK

MK (1916. augusztus 10. Szabadka – 1995. március 14. Szeged) magyar geográfus, a JGYTF főigazgatója.

Életútja

A második világháború végéig

MK elmagyarosodott délvidéki szerb családban született Szabadkán KKE néven. Gazdasági ügyintézőként dolgozó édesapját még pravoszláv szertartás szerint keresztelték meg Moholon, K-t 1916-ban már római katolikusként anyakönyvezték. Édesanyja egyszerű háztartásbeli volt. A család az első világháborús vereséget követően költözött a mai Ópusztaszerre, ahol K. a helyi iskolába járt. 1933-ban mezőgazdasági technikusi bizonyítványt és érettségit szerzett Budapesten. Magyarországon a gazdasági világválság miatt nem talált állást, azért visszatért Délvidékre, ahol három évig gazdasági gyakornokként tevékenykedett egy szabadkai gazdálkodónál. Az itt töltött évek alatt tanult meg csaknem tökéletesen szerbhorvát nyelven. 1936-ban visszatért Magyarországra és beiratkozott a szegedi tanárképző főiskolára, ahol 1940-ben földrajz-biológia-kémia és mezőgazdaságtani tanári oklevelet szerzett. Jó tanulmányi eredménye miatt a főiskola Mezőgazdasági Tanszéke gyakornokként alkalmazta, K. ekkor indult el a tudományos pályán. 1942-ben sikeresen védte meg A Maros–Tisza-szög földrajza című doktori értekezését. Doktori védése után néhány nappal behívták katonának, 1943 augusztusában leszerelt és tartalékos alhadnagyi rangban készenléti állományba került. Egy évvel később, 1944 augusztusában már frontszolgálatra hívták be, a második világháború magyarországi harcaiban 1945 tavaszáig vett részt. 1945. április 1-jén a Vörös Hadsereg fogságba esett. A szovjetek előbb Szevasztopolban, később Gorkijban, végül Lettországban tartották fogva, ahonnan két év hadifogság után, 1947. július 20-án érkezett vissza Magyarországra. A katonai szolgálat alatt elsajátított német nyelv mellé a fogság ideje alatt magas szinten tanult meg oroszul is.

Tudományos karrierje

Hazatérése után előbb a gyulai tanítóképzőben, majd 1947. október 17-én a SZFGYI kapott állást. 1948-ban szakvezető tanári rangot kapott. 1949-ben áthelyezték a SZPF-re, ahol rövid időre a Mezőgazdasági Tanszék vezetője lett. A tanszék önállóságának 1950-es megszüntetése után már docensként került a Földrajz Tanszékre. Nem csak oktatóként, de az iskola életének egyéb területein is aktivitást fejtett ki: a szakszervezet tagjaként politikai szemináriumokat, rendezvényeket szervezett. 1957-ben fordult névváltoztatási kérelemmel a Belügyminisztériumhoz, amely engedélyezte számára, hogy szülővárosa után felvegye a M. családnevet. 1960-tól a Földrajz Tanszék vezető helyettese. M. a tanszék oktatójaként elsősorban gazdasági földrajzzal foglalkozott. Publikációiban a dél-alföldi zöldség- és gyümölcstermesztés földrajzi kérdéseit tárgyalta. 1967-ben főiskolai tanárrá nevezték ki, majd 1967-ben megkapta a tanszékvezetői tisztséget. Az 1970-es években a településföldrajz irányába fordult, főként az alföldi megyék településállományának változása, illetve a régió társadalmi-gazdasági átalakulásának településhálózatra gyakorolt hatásának kérdései érdekelték. 1975-ben gazdasági igazgatóként került be a főiskola irányító testületébe, 1975-től 1981-ig pedig ő volt a főiskola főigazgatója is.

Nyugdíjasként

1985-ben elhunyt M. felesége, KM tanárnő. 1988-ban vonult nyugdíjba, ám oktatói tevékenységét nyugdíjas évei alatt is folytatta. A házastárs halála mellett a szovjet hadifogságban szerzett fagyási sérülés kiújulása is megviselte. 1991-ben jobb lábát a gyulladás terjedésének megállítása végett térd alatt amputálták. M. idős kora ellenére gyorsan újra megtanult járni és folytatni tudta geográfusi tevékenységét. 1995. március 14-én egy néhány nappal korábban összeszedett fertőzés miatt, munkatársai számára hirtelenül érte a halál. MK egy gyermeke van.